A Wii Rendszerek mint a virtuális szabadidő terei. A médium és én, we
Készült: 2012. január 03., kedd @ 5:34 du.
Ha korábban beléptünk az Amerikából hazánkba vándorolt globális tömegkulturális hagyatékba, a Burger Kingbe,[1] örömmel konstatálhattuk, hogy legalább a gyermekek számára létrehoztak egy elkülönülő játékteret. Az éttermekben található játékvárak így kiszakították a gyerekeket a Burger King kapuin belül található, homogén amerikai kultúra mikrovilágából, és elszeparálva folytathatták játékos tevékenységüket. Azonban ez egy csapásra megváltozott. A minap tapasztaltam, hogy a játékvárakat eltüntették, csupán üres helyük maradt meg a falon található nagyképernyő és a hozzácsatlakoztatott Nintendo Wii játéktere számára. A teret azonnal elfoglalták a fiatalok, és önfeledt játékba kezdtek, amelynek az lett a végeredménye, hogy a játékos teste, elméje annyira a médium befolyása alá került, hogy egy nagy ugrással a mennyezetbe ütközött és fejsérülést szenvedett. Így az elkülönítésre szánt tér célja olyannyira sikeres lett, hogy szinte már a valóság apriori appercepciója is megszűnt, és az elme érzékelése és észlelése a gyorsétteremből áthelyeződött a virtuális térbe, így a mennyezetbe való csapódás fizikai érzetét már csak utólag érzékelte a játékos.
