Posts Tagged filozófia

Az egzisztencialista romazsaru

Készült: 2009. szeptember 03., csütörtök @ 7:37 du.

„Gondolkodnom kell. / Min? Tudjuk, amit tudnunk lehet. / De azt nem lehet, amit tudunk.”

(Dettre Gábor: Tabló)

Vajda Mihály filozófus szerint, ha a művészetnek nincs köze a transzcendenciához, abban az esetben nem is beszélhetünk művészetről. Ezen megállapítása Dettre Gábor Tabló címet viselő alkotásának vetítése közben jutott eszembe, ahol viszont az szinte mindvégig jelen van. Napjainkban a transzcendencia utáni vágy a pesszimista világkép tulajdonképpeni újjáépítése, az emberi emancipáció „lerovatlan tartozása”, a hit, hogy a világ összeszerelhető, leírható, az egykor egynek tűnt egész újra összerakható. Amikor a Tabló tévéfilm változata a kezembe került, akkor éppen a Fodor Géza emlékére összeállított Holmi számot olvastam. Egy róla szóló tanulmányban ezt olvashatjuk a neves zeneesztétától: „Nem tudjuk már az életet egy-ségben látni, s nem is lehetünk meggyőződve arról, hogy valóban egység; nem tudjuk össze-foglalni a világot, s nem is hiszünk a lehetőségben, hogy összefoglalható; és mindezért tudjuk, hogy elérhetetlen az egyensúly.” A Tabló filmkockái vegyítve Alexander Balanescu Quartet rezignált hegedűszólóival nem hagynak kétséget afelől, hogy Dettre Gábor a Felhő a Gangesz felett után megint ezt az egyensúlyt kereste, de ismét „csak” a dantei Pokol tornácáig jutott. A Tabló egy szomorú ember filmje, a bűnnel telített lét(hiány) költészete.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

YouTube előnézeti kép Itt folytatódik »

Egy lépés előre, fél hátra – Magyar sci-fi –

Készült: 2009. február 05., csütörtök @ 2:38 du.

A magyar filmtörténetben kevés műfaj akad, amely oly méltatlanul hanyagolt és annyira alulreprezentált lenne, mint a sci-fi. Ennek okai köztudottak: a tudományos-fantasztikus film az egyik leginkább tőkeigényes mozgóképes műfaj, ezért a kisebb nemzeti filmgyártások, mint amilyen a magyar is, kevéssé favorizálják, ráadásul a szocializmusban kiváltképpen mostoha sorsa volt a műfaji filmeknek nálunk, mivel nem tulajdonítottak nekik szerepet az oly nagy becsben tartott népnevelői feladatok ellátásában.

Ezek után nem csoda, hogy egészen az ezredfordulóig alig néhány magyar sci-fi született, Deésy Alfréd Trytona 1917-ben, Hamza D. Ákos műfajteremtő – az időutazásos sci-fik egyik etalonjának számító – Szíriusza 1943-ban és Fejér Tamás filmtörténetileg kevésbé jelentős Az idő ablakai című munkája 1969-ben. Az ezredforduló után lassan-lassan kezdett erőre kapni a műfaj, kiváltképpen olyan aprócska, mindössze néhány perces negatív utópiákkal, mint a Mázlista (Szénási Ákos), az Uno (Dyga Zsombor) vagy A 639. baba (Dési András–Móray Gábor). A 40. Filmszemle egyik nagy meglepetése volt, hogy bőségesen akadtak a programban tudományos–fantasztikus művek, ráadásul nem csak rövidebb, hanem egészestés darabok is.

Pater Sparrow 1

Pater Sparrow: 1

Itt folytatódik »