Az egzisztencialista romazsaru
Készült: 2009. szeptember 03., csütörtök @ 7:37 du.„Gondolkodnom kell. / Min? Tudjuk, amit tudnunk lehet. / De azt nem lehet, amit tudunk.”
(Dettre Gábor: Tabló)
Vajda Mihály filozófus szerint, ha a művészetnek nincs köze a transzcendenciához, abban az esetben nem is beszélhetünk művészetről. Ezen megállapítása Dettre Gábor Tabló címet viselő alkotásának vetítése közben jutott eszembe, ahol viszont az szinte mindvégig jelen van. Napjainkban a transzcendencia utáni vágy a pesszimista világkép tulajdonképpeni újjáépítése, az emberi emancipáció „lerovatlan tartozása”, a hit, hogy a világ összeszerelhető, leírható, az egykor egynek tűnt egész újra összerakható. Amikor a Tabló tévéfilm változata a kezembe került, akkor éppen a Fodor Géza emlékére összeállított Holmi számot olvastam. Egy róla szóló tanulmányban ezt olvashatjuk a neves zeneesztétától: „Nem tudjuk már az életet egy-ségben látni, s nem is lehetünk meggyőződve arról, hogy valóban egység; nem tudjuk össze-foglalni a világot, s nem is hiszünk a lehetőségben, hogy összefoglalható; és mindezért tudjuk, hogy elérhetetlen az egyensúly.” A Tabló filmkockái vegyítve Alexander Balanescu Quartet rezignált hegedűszólóival nem hagynak kétséget afelől, hogy Dettre Gábor a Felhő a Gangesz felett után megint ezt az egyensúlyt kereste, de ismét „csak” a dantei Pokol tornácáig jutott. A Tabló egy szomorú ember filmje, a bűnnel telített lét(hiány) költészete.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
