Apertúra Magazin

Egyöntetű várakozás előzte meg Hajdu Szabolcs legújabb, Szemle-nagydíjas, Berlinalét megjárt nagyjátékfilmjét – joggal. A legtöbb helyen szuperlatívuszokban szólnak róla, ebben az esetben sem lesz ez másként, ugyanis a Bibliotheque Pascal az utóbbi idők magyar filmművészetének egyik legizgalmasabb alkotása, egy érett rendező komplex, egységes munkája; határozott állásfoglalás, mely kivételes érzékenységgel, Hajdu karakteres rendezői kézjegye nyomán került filmszalagra. A tét nem kevesebb, mint fantázia, mese, művészet és az álmok életben tartása. (A film a nagyközönség számára jövő hét szerdától lesz látható a mozikban.)

Itt folytatódik »

A Berlinálé első három napja után eldöntöttem: nem akarok többé gyerek lenni. E nyilasmisis megállapításra az vezetett, hogy a felnőtt filmesek ítélete szerint a gyerekkor meg nem értéssel, szenvedésekkel és megaláztatásokkal teli, ráadásul olyan traumák kora, melyek egész felnőtt életünket meghatározzák.

Itt folytatódik »

Minden Berlinálé után felvetődik a német sajtóban a kérdés, hogy miért van az, hogy a hatalmas berlini seregszemle minden erőfeszítés ellenére presztízsben meg sem közelíti a francia tengerparton rendezett fesztivált. Hiába a sokkal jobb vetítési körülmények, a rengeteg nagy befogadóképességű mozi, a sok nem szakmabeli néző, a nagyságrendekkel több film, Berlinből mindig hiányérzettel távozunk, és alig várjuk a májust és a Côte d’Azur pálmafáit.

Itt folytatódik »