Posts Tagged adaptáció

„Itt nyugszunk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak …” – 300

Készült: 2010. június 12., szombat @ 1:06 du.

Lassítva kifröccsenő CGI vér, morcos képet vágó, tesztoszterontól majd szétrobbanó izomkolosszusok és ordítóan mesterkélt látványvilág. Zack Snyder filmje mindezekkel együtt mégis igen komoly projektként határozható meg. Minden értékítéletet félretéve, ha a CGI effektek túlcsordítása és a karakterek sablonosságának kínos hangsúlyozása mögött megbújó okokra tekintünk, megláthatjuk, mennyire lényeges szempontot nyújt a film megítélésében az a tény, hogy adaptációról beszélünk. Persze ez csupán egyetlen szempont a film vizsgálatában, mégis igen lényeges, hiszen teljesen más aspektusból mutat rá értékeire és problémáira.

YouTube előnézeti kép

Itt folytatódik »

Egy délutáni tévéműsor diszkrét bája (Czukor Show)

Készült: 2010. április 17., szombat @ 6:31 du.

Mi tagadás, a címe és előzetes marketingkampánya alapján nem sok jót reméltem Dömötör Tamás játékfilmjétől. Egy kibeszélős délutáni show-műsor egészestés filmben feldolgozva, hát, hogy is fogalmazzak, mintha csak tizenegyesekből akarna gólt rúgni valaki, amikor meg futni kell, akkor sérülést szimulál, vagyis a könnyebb utat választja a tervezett siker érdekében. A kereskedelmi csatornák úgynevezett kibeszélős show-műsorai ugyanis lényegében olyan közel járnak a jó ízlés határához, hogy csak nagyon kicsit kell rajtuk billenteni, hogy önmaguk abszurd paródiájába forduljanak. Valóban csupán ennyire vállalkozna a Czukor Show című alkotás? Nos, már most szeretném előre bocsátani, hogy meglátásom szerint messze többről van szó ebben a filmben.

YouTube előnézeti kép

Itt folytatódik »

NCIS: Los Angeles. A spin-off sorozatok popkulturális elemzése

Készült: 2010. március 31., szerda @ 10:40 du.

Noha számtalan elemzés és tanulmány foglalkozott már a sorozatok popkultúrán belüli szerepével, a spin-off alkotásokról szóló írások ezeken belül háttérbe szorultak. Történik mindez annak ellenére, hogy talán az ilyen jellegű sorozatok jellemzik leginkább magát a műfajt. Nem akarnak maradandót alkotni, létük sikere nincs a véletlenre bízva, ugyanakkor marketingszempontból sem elhanyagolható tényező az, hogy igen kevés kivételtől eltekintve sikeresek és kifizetődők, legalábbis egy bizonyos ideig.

YouTube előnézeti kép

Itt folytatódik »

Mese az adaptációról – Neil Gaiman: Csillagpor

Készült: 2009. július 16., csütörtök @ 1:12 du.

Most azt a játékot űzöm, ami valószínűleg megegyezik a jelenkori moziba járó közönség többségének tapasztalatával, miszerint egy adaptáció esetén először nem a korábban keletkezett szöveggel találkoznak, hanem magával az adaptációval, mely kronologikus értelemben véve nyilvánvalóan későbbi időpontra datálódik. Mi történik ilyenkor mindazzal, amit a hűségkritika hangoztat, miszerint az “eredeti” mű, a “forrás” viszonyítási pontként szolgál a belőle készülő (értsd: rajta élősködő) filmek megítélésében? A válasz pofon egyszerű: értelmét veszti minden hasonszőrű megállapítás, hiszen a néző ugyanúgy képtelen elvonatkoztatni a már megtekintett filmtől az eredeti mű olvasása során, mint ahogy egy regény olvasója képtelen elfeledni és háttérbe szorítani mindazon olvasmányélményét és az olvasás során szerzett benyomását az adaptáció figyelemmel kísértekor. Számára ugyanis az adaptáció az eredeti mű, a regény csupán ismétlés egy másik médiumban.

YouTube előnézeti kép

Itt folytatódik »

Színház és film határán. Dogville a Bárkában

Készült: 2009. június 04., csütörtök @ 7:16 de.

Május 14-én mutatták be a Bárka Színházban a Dogville című darabot, mely Lars von Trier azonos című filmjének színházi adaptációja. Az előadás októbertől lesz műsoron Anger Zsolt rendezésében, akivel még A nyomozó című film kapcsán beszélgettem, melyben a főszerepben láthattuk.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

YouTube előnézeti kép

Itt folytatódik »

Rémálmok és utánérzések. Stephen King és az amerikai horrorfilm

Készült: 2009. május 17., vasárnap @ 7:32 du.

A posztmodern horrorirodalom meghatározó alakjának átütő sikerét és kultikus státuszának létrejöttét vélhetően nagyban befolyásolta az a tény, hogy kortársainál is erősebben építkezik a műfaj mozgóképes megfelelőjéből. A számos, tömegfilmekből átemelt s a szórakoztató irodalom eleddig ritkán vagy egyáltalán nem releváns tematikák (élő autó, zombik, óriásszörnyek) preferálása mellett a szerző számos önéletrajzi ihletésű írásában megemlékezik az ötvenes-hatvanas évek B-filmjeiről, nem tagadva azok hatását saját életművére. Elfogadva, hogy munkásságának gyökerei legalább annyira átszövik az amerikai tömegfilmet, mint irodalmi előzményeiket, a legizgalmasabb kérdéssé az válik, hogy a szerző által felhasznált műfaji sémák mennyiben és miben változnak a médiumváltás során. Milyen változások tekinthetőek a szerző saját kézjegyének, s melyek azok, amik elsősorban az új mediális közegnek köszönhetőek? S ehhez kapcsolódik a szerző munkáiból készült filmekkel kapcsolatban legtöbbször feltett kérdés is: miért nem működik a King-adaptációk jelentős része, és sikertelenségük mennyiben köszönhető a fentebb leírtaknak?

YouTube előnézeti kép
Itt folytatódik »

Vegetáriánus vámpírok. A vámpír-koncepció változása

Készült: 2009. május 07., csütörtök @ 10:12 de.

A vámpír téma már rengeteg megközelítésből, számtalan műfajú alkotásban vászonra került. Ezúttal egy szerelmi történetben bukkant fel, Chaterine Hardwicke rendezésében a Twilightban (Alkonyat), mely Stephenie Meyer regényének nyomán készült, s a már jól ismert, önmaga ellen harcoló szörny motívumát dolgozza fel.

YouTube előnézeti kép
Itt folytatódik »

Adaptáció írógépzenére

Készült: 2009. február 15., vasárnap @ 10:43 de.

Irodalmi műveket feldolgozó filmek kapcsán, az explicit viszonyítási pont birtokában ritkán tudunk értékítélet nélkül szólni: vagy “elrontják” a jó könyveket, vagy gyengébb irodalmi szövegből értékes filmet készítenek, vagy éppen “hű” marad a feldolgozás a kiindulási alapanyaghoz. Az adaptációkkal kapcsolatos elvárásaink legalább annyira szigorúak, mint homályosak: a filmes feldolgozás őrizze meg a másik médiumban született mű sajátosságait, de ne legyen puszta illusztráció, saját nyelvén fejezze ki annak stiláris jellegzetességeit. Kérdések sorakoznak előttünk: átültethető-e az irodalom retorikája a filmébe? Egyáltalán mi a fim retorikája? Van-e megfeleltethetőség a két médium elemei között? Egy mondat egy képbe átrakható-e úgy, hogy ne pusztán felidézze, elmesélje azt a mondatot, hanem azt a hatást keltse, mint előszörre a mondat?

Vágy és vezeklés

Itt folytatódik »