„- Miért fájnak a szemeim?
– Még sosem használtad őket.”
Mátrix
Az „okostelefonok” nagymértékű térhódításával a ma embere joggal érezheti magát bizonytalanságban, amit a valós és a virtuális világ összemosódása váltott ki. E határok életlenségének számos kiváltója lehetséges, de én elsősorban egy olyan fejlesztésre fogok hivatkozni, amely az elmúlt hónapokban nem hagyott nyugodni. Ez nem más, mint a QR-kód, vagyis olyan kétdimenziós pontkód (vonalkód), amely számos információ tárolására és terjesztésére alkalmas. Ugyanakkor az emberi szem számára teljesen semmitmondó ábrák alkotják a QR-kódot, ezért van szükség a protézisként működő mobiltelefonra, amely elvégzi számunkra az absztrakt ábrák dekódolását. A mobilkód hiperlinkként írható le, ami különböző honlapokra és elérhetőségekre mutat. Továbbiakban e modell működését és hatásait igyekszem feltárni. Ehhez mindenekelőtt segítségül hívom Marshall McLuhan elméleteinek néhány lényegesebb aspektusát, a marketingalapú megközelítés kapcsán a mobilkód létjogosultságát, felhasználási formáit vizsgálom.
Marshall McLuhan az elektronika kora kapcsán vázolja fel a globális falu vízióját, melyet az azonnaliság, a késleltetés nélküli kommunikáció és a „mindent egyszerre” logika jellemez. Ezenfelül a számítógépes szoftverek kimagasló térhódítását jósolja meg, és a korábbi kommunikációs eszközök alkonyát írja le. Illetőleg a technika és az ember kapcsolatát egy protéziselméletbe ágyazva mutatja be, vagyis egy olyan emberközpontú médiumelméletet feltételez, melyben a technológia az érzékszervek kiterjesztésével jár együtt. A QR-kód működése is hasonló elméleteket kínál fel.
Maga a rövidítés a Quick Response szóból származik, ami a program leglényegesebb pontjára utal, vagyis a gyors válasz képességére. Ez a közvetlenség és azonnaliság piaci szempontból is lényeges megközelítés, hiszen általában a technológiai fejlesztések egyik alapelve a gyorsaságra való törekvés, ami a XXI. század emberének igényét teremti meg. A felhasználó számára lerövidíti az időt, és közvetlenül rámutat a bekódolt honlapra, gördülékenyebbé teszi a linkekhez való hozzáférést. Habár ez a módszer elsősorban a logisztikai ágazatot igyekezett fejleszteni, fokozatosan átszivárgott a fogyasztói kultúra rétegeibe. Ebből a szempontból lényeges elem, hogy funkciójában kötődik a „lejegyzési rendszerek” (Friedrich A. Kittlertől eredeztető fogalom) struktúrájához, illetőleg igyekszik kiszolgálni a hétköznapi ember információszükségletét. Továbbá érdekes mozzanata, hogy szoros összefüggést mutat a hagyományos, papíralapú terjesztéssel, ugyanakkor virtuális átjárást biztosít a digitalizáció világába.
Felhasználási felületét tekintve a leglátványosabb fejlődést a papíralapú médiában érte el, mivel abból hiányzik az az audiovizuális mozzanat, ami, mint például egy hír olvasása esetében, alaposabb utánajárást eredményez. Az, hogy elsősorban a nyomtatott sajtóban érte el kimagasló pozícióját, annak is köszönhető, hogy a hétköznapi ember mindennapi tevékenységei során nem tudja elkerülni, hogy bele ne szaladjon egy ilyen szimbólumba, mivel óriás plakátokon, katalógusokban, szórólapokon stb. virítanak. Legfőképp a reklámhordózok eszközeként vált ismerté, ám a ma embere igyekszik nagyfokú tájékozottságra is szert tenni, amivel szintén kecsegtet a mobilkód alkalmazása. Ilyen megoldás például az étlapokon való felhasználása, aminek a segítségével a vendég számos egyéb részletet megtudhat az adott fogásról (fotó az ételről, jellege, tápanyagtartalma stb.). Ám a leleményességnek csak a képzelet szabhat határt, és meglehetősen kiaknázatlan lehetőségek rejlenek még a kód alkalmazásában. Összességében két dologra irányulhat a QR-kód felhasználása: a vásárlásra való késztetésre, illetőleg az általános informálódásra (ami szintén eredményezhet vásárlást is ).
A mobilkód alkalmazása során lényeges fogalom a scan, amely azt a pillanatot, illetőleg cselekvést jelöli, amit a kód dekódolásakor végez az eszköz. A szó részben a letapogató, pásztázó mozzanatra utal, illetve skandálást is jelent. A kód kettőségét rejti magában ez a fogalom, részben egy vizsgáló pillantást, ugyanakkor az ábra maga is feltűnő absztrakt jelenség a boltok kirakatain, ami megfejtésre vár. Claude E. Shannon kommunikációs modellje alapján a QR-kód működéséhez elengedhetetlenül szükséges a kódolvasó, vagyis a telefon alkalmazása, hogy számunkra érthető információkká dekódolja azt. A telefon így testi kiterjesztésként is leírható eszközként működik, vagyis protézisként, hiszen nélküle lehetetlen a kód elolvasása. Ezenkívül annyiban különbözik az eddigi eszközöktől, hogy közvetlen tapasztalattal jár a QR-kód, vagyis elérhető, megfogható, körbe tapogatható (míg például a televízió esetében ezek a jelek számunkra közvetlenül nem megtapasztalhatóak), de amint igen közel hajolunk a készülékhez, elveszíti funkcióját, és felhívja a figyelmet a technikai oldalára. A kézben tartható, megfogható QR-kód egy 2D-s leképeződése a virtuális világ jeleinek, tehát többszörös remedializáció történik, vagyis felülíródnak a korábbi médiumok technikái. A remedializáció alatt Bolter-Grusin szerzőpáros által körülhatárolt fogalmat értek, ami a QR-kód kapcsán úgy írható le, mint mikor az analóg technika közvetlensége találkozik és ezzel felülíródik a digitális technika által megteremtett távolságával. Összességében a valós környezetben megjelenő kétdimenziós vonalkódok tömörítve tartalmazzák a virtualitás elemeit.
A QR-kód látszólag az élet megkönnyítésére szolgál azáltal, hogy rögtön megtudhatunk mindent az adott termékről vagy szolgáltatásról, ám igen rémisztőleg hathat az a jövőkép, amely felé tart, vagyis az, hogy a kódok elborítják az utcákat, betörnek a múzeumba, lassan környezetünk elemeit csupán kis fekete négyezetek alkotják , a valóságos tárgyak helyét átveszik a digitális jelek. Ugyanakkor egy másik potenciális felhasználási lehetőség például a tanulmányok, kutatómunkák eredményeinek ábrázolása, mint például a szakdolgozatok esetében, vagy az olyan nagy fejtörést okozó kérdést is megoldja, mint hogy mi kerüljön a névjegykártyára. De a másodkézből származó ruha forrásáról is mindent megtudhatunk az adott QR-kód által. Hollandiában még pénzéremén is előfordul. Ezenkívül a QR-kód tetoválásként is debütált már. További érdekes kérdéseket vet fel a virtuális Tesco, ahol is a QR-kód segítségével lehet bevásárolni. A youtube.com 21300 találatot számlál a QR-kód címszóra, amik a szokásos leírásokon túl, számos leleményességet is megmutatnak. Ilyen például az a felhasználói tartalom, ami egyfajta végtelenséget mutat be a QR-kód és a névjegykártya együttes használata kapcsán.
Összességében a QR-kód rejtélyessége éppen abban áll, hogy a szem számára láthatatlan, ezzel együtt számos lehetőséget tartogat magában, ahogyan a netes felhasználói leírásokból illetve videókból ki is derül, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a fejlesztések folyamatosan frissülnek, amik fokozzák az érdeklődést további alkalmazások bővítésére.
Stuhl Ágnes
Felhasznált irodalom
Friedrich Kittler: Elméleti előfeltevések. In uő: Optikai médiumok. Ford. Kelemen Pál. Budapest, Magyar Műhely–Ráció Kiadó, 2005.
Jay David Bolter – Richard Grusin: A remedializáció hálózatai. Ford. Babarczi Katica. Apertúra, 2011. tavasz
Marshall McLuhan: A Gutenberg-galaxis: A tipográfiai ember létrejötte. Ford. Kristó Nagy István. Trezor Könyv- és Lapkiadó, Terjesztő Bt., Budapest, 2001.
www.marketinginfo.hu/hirek/article.php?id=17924
www.sg.hu/cikkek/65086/hiperlinkek_a_valodi_vilagba
http://vonalkod.blog.hu/2011/11/15/qr_megkerdojelezheto_olvashatosag