A 20. század közepétől elterjedt a dalok és zenék képi világba való átültetése. Nem véletlen, hiszen sokkal tovább marad meg egy-egy emlék a fejünkben, ha azt vizuálisan (is) memorizáljuk.

Egy jó videoklip manapság szinte elengedhetetlen kelléke egy zeneszámnak, ugyanis nagy szerepet játszik abban, hogy a dal sokakhoz eljuthasson. Egy klippel ellátott dalnak sokkal nagyobb sikere van, mint egy olyan hanganyagnak, amelyhez nem kapunk vizuális hatásokat. De mi tesz egy jó videoklipet jó videoklippé? Néhány hatásos effekt sokat dobhat a képanyag vizuális értékén, de mindenekelőtt az az első és talán legfontosabb, hogy a videó egységben legyen a zenével és annak mondandójával. Persze a kivétel erősíti a szabályt, és sokszor élnek a rendezők a meghökkentés erejével: például a Brains zenekar, akik bár könnyűzenét játszanak, mégis a legnívósabb koncertjeiket az MR2 Szimfonikkal karöltve a Művészetek Palotájában adják elő. A zenekar (Brains), illetve a felvételeknek helyet adó Müpa stílusilag teljesen más irányt képviselnek, mégis ez a meghökkentő kollaboráció vonzza be a nézők/hallgatók tömegét.

Ha valódi felvételekből összeállított klipre gondolunk, akkor fontos szerepet játszik a helyszínválasztás is. Egy-egy helyszín vagy sokak által ismert nevezetesség azt az érzést keltheti a nézőben (hallgatóban), hogy egy picit ő is részese a klipnek, róla szól a zene.

Egy hip-hop stílusú zeneszámhoz teljesen más helyszín passzol, mint például egy szimfonikus zenekar videoklipjéhez. Egy város pedig zeneileg akkor sokszínű, ha sok műfaj egy időben, egymás mellett is képes produktív közegeket alkotni. Ez Szegeden teljes mértékben megvalósul, hála a sok zenei fesztiválnak és rendezvénynek, valamint az azoknak helyet adó kluboknak. Szeged rendkívül termékeny „terület”, ha a hazai zenekarok videoklipjeiről beszélünk. Ebben a városban egyszerre ötvöződik a tradicionális belváros és a lakótelepi panelrengeteg, a parkos erdő és a betondzsungel. Szeged rengeteg hellyel és lehetőséggel kecsegtet, amelyek közül a zenei szakma szinte bármelyik válfaja kényére-kedvére szabadon válogathat.

Meg is teszik a zenészek, ugyanis Szeged nem csak lokális viszonylatban jó környezet a forgatásra. Forgatott már Szegeden az Animal Cannibals (Először mindenki béna), Mikee Mykanic (No good), vagy éppen Funktasztikus (Földalatti Értékrend). Az említett, országos szinten is ismert előadók neveiből is kiderül, hogy Szeged elég termékeny terület, ha undergroundról van szó. A helyi rapperek és zenekarok is szívesen forgatnak Szegeden, ugyanis a belvárosi kavalkád, egy-egy impozáns graffiti, vagy akár a panelok teteje kiváló szolgálatot tehet egy videó elkészítéséhez.

Funktasztikus: Földalatti Értékrend

Funktasztikus: Földalatti Értékrend

Vannak olyan szegedi vagy Szegedhez kötődő alkotók is, akik nemcsak a klipet forgatják Szegeden, hanem ezt a változatos „zenecentrumot” megteszik a dal fő témájának is. Így készült el 2007-ben a Szegeden Szabadon című dal és klip, amelyet az akkor aktív, Szegeden vagy vonzáskörzetében élő és alkotó rapperek kollaborációja hozott létre. Ennek a lokális hip-hop megmozdulásnak lett folytatása is, ugyanis két évre rá megjelent a Szegeden Szabadon 2., amelyet az elsővel ellentétben nem a város különböző pontjain forgattak, hanem egy helyen, méghozzá az újszegedi kosárpályán, éjszaka. A reflektorokat a kosárpalánkokra szerelték fel. Smile of Hell, Mikrofontos, Filo, Döme, FMaN, Type − mind-mind olyan név, akik közül sokan még ma is benne vannak az „iparban”, és Szegeden készült/készül a klipjeik jelentős része. Persze a zenei terület – mint minden más – folyamatos változásokon megy keresztül. Egyesek a nagyobb karrier, a befutás reményében felköltöznek a fővárosba. (Például FMaN ma már a Tha Shudras nevű zenekar tagja.)

02

Nem idegen táj a zenészektől az Alföld síksága sem. A napraforgók között rappelő IFS, a töltés tetején igaz strófákat kántáló RoMi, vagy a Szatymaz melletti pusztaságban nyelvleckére tanító Mikrofontos, mind-mind olyan dalok klipjeiben jelennek meg, amelyek mára a szegedi rapkultúra részét képezik.

Legyen szó rímcsavarásról − „lenn az alföld tengersík vidékin” vagy egy tarjáni kocka tetején −, könnyűzenéről vagy underground-ról, ha én (mint szegedi lakos) látom és hallom, úgy érzem, „ott vagyok honn, ott az én világom”.

 

 

Az esszé az Apertúra Magazin „Láthatatlan Szeged” című pályázatára érkezett pályamű, a fiatal felnőtt kategória III. díját nyerte el. A cikk megjelentetését Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta.

 

Hozzászólások

hozzászólás