Paul Van Haver belga szövegíró-énekes Stromae művésznéven[1] vált ismertté. Az énekesnek az áttörés az Alors on danse című dallal sikerült, mely nem csak Belgiumban, hanem Európa-szerte és Észak-Amerikában is népszerű lett. Stromae dalaiban és a hozzájuk készített videoklipekben egyaránt általános problémákkal, sztereotípiákkal foglalkozik, melyeknek gyakran személyes tapasztalat az alapja. A Papaoutai című számában például az apa nélküli gyermekkor a téma, és Paul Van Haver gyerekkorán alapul (ruandai származású apja az 1994-es ruandai mészárlások alatt eltűnt). Zenei stílusa a pop, az elektronikus zene, szorosabban pedig a szintipop műfajával írható le.

Tous les mêmes [Mind egyformák] című dala a női-férfi szerepekről, ellentétről szól, a női perlekedést mutatja be férfi nézőpontból, azaz a nemek harcát jeleníti meg. A dal során és a videoklipben is folyamatosan a női és a férfi viselkedés sztereotípiáit hallhatjuk és láthatjuk.[2] Szinte végig a nőé a szó, aki a férfiak hűtlenségéről[3] énekel, arról, hogy az anyjuk kedvencei, valamint, hogy szakítani fog párjával azért, hogy felkeltse a férfi figyelmét. A refrénekben viszont a férfi jut szóhoz, aki megtervezett veszekedésről és premenstruációs tünetekről dalol, végül pedig arról, hogy „mind egyformák vagytok” – vagyis, mind a nőknek, mind a férfiaknak vannak nehezen elviselhető szokásaik, viselkedési formáik.

1.

A Tous les mêmes (Henry Scholfield, 2013) című videoklip különlegessége abban áll, hogy a képen Stromae jelenik meg a női és a férfi főszerepben is. A dal ilyen irányú megvalósításának ötletével először 2013. február 14-én állt elő nyilvánosan Stromae, amikor egy videójában[4] már felbukkant női alteregója. A dalt 2013. december 5-én a Le Grand Journal című tévéműsorban mutatta be[5], ahol megjelent férfi és női szerepben egyaránt, majd egy vágással a klipben is megjelenő félig férfi, félig nő külsővel folytatta a dalt, így kedvére váltogathatta a női és férfi szerepeket sztereotip viselkedéssel és mozgással párosítva. A Tous les mêmes-videoklipet megelőző két megjelenésében már jelen van markánsan a női-férfi különbségeket bemutató mozgás, testbeszéd és Stromae jobb oldala mint a férfi, bal oldala pedig mint a nő. A klipet, amelyet Henry Scholfield rendezett, 2013. december 18-án mutatták be.

A két előzményben is felvillantott nemi szerep-váltást Scholfield még tovább fokozta a klipben. Már az első snitt is megalapozza, hogy egy női-férfi párharcot, viaskodást, szerelmi történetet fogunk látni: látjuk, hogy Stromae egy lánnyal fekszik az ágyban. A jelenet folytatása viszont csavar a történeten: az énekes átfordul az ágy másik irányába, ahol egy férfi fekszik mellette, ekkor pedig konttyal és sminkben látjuk. A klip az énekes női és férfi kinézetét felváltva jeleníti meg: amikor nő, akkor a bal profilját használja, férfiként pedig a jobbat. Az egyes átmenetek általában a refrének alatt, valamint kikacsintások során jelennek meg – ekkor szemből mutatja a kamera Stromae-t. Ilyen például rögtön az első snittben az átfordulás, ahol a szemünk előtt válik férfiból nővé. Fontos megemlíteni, hogy nincs erőteljes szakadás Stromae női és férfi ábrázolásában, azaz a férfi-nő váltás között gyakran nincsenek vágások, a tér folyamatos, öltözéke megfelel mindkét nem számára – mivel nadrágban és zakóban látható, utóbbi mintássága miatt alkalmas a feminin jelleg megjelenítésére is. A nemek közti eltérést a testbeszéd, a smink és a frizura különbsége jelöli: a nőiséget a konty és a szolid smink, a kecses mozdulatok és a megbántottságot sugalló testbeszéd, míg a férfiasságot a felnyírt haj, a lezser, macsó mozdulatok és a nemtörődöm jelleg jelzi. (A két oldal elkülönülésének jelzésében a színvilág és a megvilágítás is közreműködik.)

2.

A klipben egy sztereotipikusan bemutatott nő történetét láthatjuk, aki huzakodik párjával, csalfasággal vádolja, elege van mihasznaságából, és eljátszik a gondolattal, hogy elhagyja. Mindeközben arról énekel, hogy a férfiak mind ugyanolyanok. Olyan nőt jelenít meg a kamera, aki elégedetlen magával, külsejével, és nem kíváncsi párja hazugságaira (arra, hogy szép-e). Még a gyerekvállalást is a férfi szemére veti – a megcsinálásából kivenné a részét, de a nevelésből már nem. A nőt kecses, nőies, lágy mozdulatok jellemzik (markáns különbség a két nem megjelenítése között, hogy nőként Stromae mindig kihúzza magát, férfiként pedig görnyedten, lazán, rapper-stílusban jár). A nő erkölcsi feljebbvalóságot sugároz magából, amely a férfi csalfasággal, gorombasággal, nyersességgel áll szemben a Tous les mêmes-ben. A női én párja mindazt képviseli, amiről nőként énekel. A mise-en-scène-ben továbbá a női oldalhoz mindvégig egy rózsaszínes, lilás színvilág és megvilágítás társul, amely szintén a feminin jelleget képviseli.

3.

A férfi nézőpontot erőteljesen (hiszen lappangva a női Stromae is egy férfi rálátást nyújt) a férfiként megjelenő Stromae képviseli, aki a már említett testbeszéden túl, felnyírt hajjal, magabiztosan, a refrén énekeseként jelenik meg. Ő is kap egy párt (női énjéhez hasonlóan), de az előzővel ellentétben az ő párja nem állítható párhuzamba a dalban kirajzolódó nőalakkal. Az énekes férfi énje némiképp mesélőként jelenik meg a történet során, valamint mindannak a párhuzamaként, amiről a női én énekel. A vizuális világban a férfi oldalhoz a zöld színvilág és megvilágítás társul.

4.

A klipben szereplő helyszínek végig a nemek kettősségét képviselik, mivel a lakásnak – benne az ággyal, a fürdőszobával és a konyhával – megvan a női és a férfi oldalt megjelenítő része is: ezek a tárgyak stílusában, az elrendezésben és a színvilágban egyaránt érvényre jutnak, többször pedig egyszerre jelennek meg, amikor egy-egy szerepváltást láthatunk. Az utcai jelenetek során, melyekben mindig egy klub előtt köt ki az énekes, a férfi és a női oldal egymás mellett látható a klub ablakain átszűrődő megvilágítások (zöld és rózsaszín) által. A klub előtti jelenetek mindig a refrénhez kötődnek, amely a második elhangzástól kezdődően a férfi és a női nézőpont folyamatos váltakozásával jár. Itt kap jelentős szerepet a koreográfia is, amelyben a táncosok is a kettősség részét képezik: a női és férfi táncosok egyaránt kontyot és sminket kaptak az egyik oldalra és lenyalt (felnyírt) hajat a másikra, így ők is átváltozhatnak, nemet válthatnak, amikor szükséges. A refrén alatti koreográfia továbbá a párkapcsolatok esszenciájaként fogható fel, hiszen a csábító, fülledt táncmozdulatoktól a viaskodásig (vívás imitálása) jutnak el. Az utolsó refrénben Stromae-hez csatlakozik alteregója (Tamara Fernando táncos alakításában), akinek megjelenésétől kezdve felváltva képviselik az eltérő nemi oldalakat, és még egyszer bemutatják a nemek viszályát, különbségeit, amelyek egymás tükörképeivé teszik őket, így hasonlóságukat hangsúlyozva. A klip végén Stromae férfiként a zöld fény felé, Tamara pedig nőiként a rózsaszín fény felé távozik. A videoklip címe (Mind egyformák) mentén a klipzárlat végül döntetlennek, eldönthetetlennek nyilvánítja a nemek közti harcot.

5.

A Tous les mêmes videoklipje remekül értelmezhető a feminista filmelmélet maszkviselés-elmélete mentén. Ugyanis az, hogy egy személy, aki ráadásul férfi, magára ölti mindkét nem jellegzetességeit, megidézi a transzvesztita képét. „A transzvesztita felveszi a másik nemiségét”[6] – ami a maszkviselés egy módja. A maszkviselés másik jellegzetességét pedig még erőteljesebben implikálja a videoklip: azt, hogy „» a nőiséget tehát egyfajta maszkként lehet felölteni és viselni« […] mivel a nőiség nem természetes, hanem […] konstruált, a nőiségről való gondolkodás is éppúgy lehet konstrukció. A nőiség tekinthető maszknak, maszkviselésnek, amely a női lét állítólagos lényegének imitálása révén jön létre.”[7] A Tous les mêmes a nőiességet egyértelműen maszkviselésként mutatja be, hangsúlyozva jelmezjellegét. Ennek reprezentációjában fontos szerepet játszik a tükörbe nézés, a smink és a férfiétól különböző viselkedés. Kiemelkedő fontosságú az is, hogy a videoklipben Stromae veszi fel ezt a kettős nemi identitást, így a férfi transzvesztita nemváltó jellegére is reflektál. Bár, mint Doane megjegyzi[8], a mainstream filmekben a női jelmezt öltő férfi komikus hatást kelt, de ebben a klipben nem humoros vagy zavaró tényező, hogy a férfi főhős kerül a transzvesztita pozíciójába. A klip végül a maszkviselést és a transzvesztizmus kettősségét tovább fokozza a fentiekben már bemutatott koreográfiában: további négy férfi és négy nő veszi fel a kettős nemi identitást, melynek csúcspontja az alteregó megjelenése, aki nőként Stromae tükörképévé válik.


[1] Nevét a Maestro anagrammájából alkotta.

[2] Tous les mêmes (Henry Scholfield, 2013) URL: https://www.youtube.com/watch?v=CAMWdvo71ls&app=desktop ( 2014.12.09.)

[3] Dalszöveg: Bande de mauviettes infidèles [Egy rakat hűtlen bolond]

[6] Doane, Mary Ann: Film és maszk. A női néző elmélete. Ford. Jakab Enikő. In Vizuális kommunikáció. Szerk. Blaskó Ágnes – Margitházi Beja. Budapest, Typotex, 2010. 265-285. 275.

[7] Rose, Gillian: Pszichoanalízis: vizuális kultúra, vizuális élvezet, vizuális széthullás. Ford. Czifra Réka. In Vizuális kommunikáció. Szerk. Blaskó Ágnes – Margitházi Beja Budapest, Typotex, 2010. 217-265. 239.

[8] Vö. Doane, Mary Ann: i. m. 274.

Hozzászólások

hozzászólás