Egy sorozat, amely mobileszközökre lett megálmodva – egy mondatban így tudnánk jellemezni a hosszadalmas technikai és forgatási előkészületek után a hetekben debütált vígjátéksorozatot, a Chili vagy Mangót. A mögötte húzódó filozófiához viszont több mondatra van szükségünk. Az ötlet alakulásáról és a koncepcióról a sorozat sajtópremierjén Ipacs Gergely ötletgazda, rendező, forgatókönyvíró, co-producer, Lőrincz Nándor, rendező, forgatókönyvíró, a technikai háttérről Horvai Mátyás producer, a szerepükkel való kapcsolatukról pedig a két főszereplő, Michl Júlia és Poroszlay Kristóf beszélt.
Az online nézhető műsorok világában a websorozatok sem számítanak ismeretlen fogalomnak már, hiszen nem egy kezdeményezéssel találkozhatott a téma iránt érdeklődő néző. Előbbinél azonban ott a kikötés: olyan vegyes kategóriákba sorolható produkciókra kattinthat a néző, amelyeket a televízióadó már sugárzott és publikált, utóbbi esetében pedig az internet adja az elsődleges közeget, az eszközt (táblagép, telefon, laptop) pedig a felhasználó határozza meg. A Chili vagy Mango éppen abban más és új, hogy a világát teljes egészében az eszköz és ezzel együtt a változó félben lévő befogadási mód határozza meg.
Az okostelefonok térhódításával kezdetét vette egy komplexebb felhasználói igény kialakulása: a telefon az ember életében az egyik legfontosabb információszolgáltató és mobil szórakoztatást nyújtó eszközzé vált. Nem véletlen az olyan online közösségre építő alkalmazások sikere, mint a Twitter, Facebook, a várost járók számára a Foursquare, a filmkedvelők körében pedig a Miso, ahol a felhasználó megoszthatja, melyik filmet vagy sorozatot nézi éppen.
Pótcselekvés vagy sem, az online tartalmak fogyasztása napjainkban egyre erőteljesebben van jelen. Ezt a tendenciát ismerte fel és vette alapul Ipacs Gergely, a Chili vagy Mango ötletgazdája, amikor felkereste Horvai Mátyást tervével, miszerint egy csak mobil eszközökön nézhető sorozatot szeretnek készíteni, amely interaktivitásával és rövid epizódjaival kitöltheti a néző napjainak várakozással töltött hosszú perceit.
Izgalmas problémákat és kérdéseket vet fel az, ahogy láthatóan a kiválasztott technikai igények hatottak a sorozat vizuális és végeredményre. A Chili és Mango műfaját tekintve vígjátéksorozat, amelyen belül a szituációs komikummal dolgozó romantikus vígjáték irányába mozdul el. Ötletes megoldás a történet különfutó szálainak kialakítása is, hiszen egy nő, a lisztérzékeny, cukrásznak készülő Lili (Michl Júlia) és egy férfi, a szoknyapecér ételkritikus Zénó (Poroszlay Kristóf) életéből kiragadott jelenetek adják a részről részre elénk táruló alapszituációkat. A cselekmény leginkább a férfi-női kapcsolatokat mutatja be a jól ismert általánosítások szintjén, ezeket a kiindulási pontokat azonban felrázzák a szokatlan, meglepő fordulatok. A sorozat így picit veszít életszerűségéből, de ebben az esetben a veszteség a javára írható, hiszen innen válik izgalmassá minden epizód. Ezek a fordulópontok rántják ki a már unásig hallgatott és látott kliséláncolatból a nézőt, aki végre a témában talán nem annyira ismeretlen, a magyar sorozatkínálat terén azonban meglehetősen frissnek számító abszurdan komikus szituációkkal találkozhat. Külön érdeme az alkalmazásnak, hogy az abszurd ebben az esetben valamilyen szinten irányíthatóvá válik a különböző döntési pontokon, amelyek a sorozat interaktivitását adják.
És el is jutottunk az ötlet és tálalás legfontosabb komponenséhez, amely az egész alkalmazás varázsát adja: az alakítás öröméhez, a játékhoz. A sorozat karakterei, a már-már lehetetlen szituációk és a helyenként meghökkentő fordulatok felett helyezkedik el az ötlet igazi erejeként a döntési pontoknál megjelenő lehetőség egy saját kis történet alakítására. A lehetőséget technikailag egy visszaszámláló és két talányos ikon felbukkanása adja a felhasználó kezébe. A megoldás esztétikailag belesimul az alkalmazás megjelenésébe és nem zavarja a befogadás élményét, hiszen egy szinte kimerevítésig lelassuló hezitációs szünetben úsznak be a képernyőre az ikonok.
A megvalósítás visszautal a számítástechnika fogyasztásra tett hatására is, hiszen jellemzően a sorozatokkal kapcsolatban figyelhető meg a néző mohó, “csak még egy részt” függősége, amelyet a televíziótól elszakadva szabadon ki is elégíthet. A Chili és Mango esetében a hétről hétre megjelenő, összesen kilenc epizód a különböző válaszutakkal együtt részenként 4-5 alternatív befejezéssel (összesen 72 féle történettel) nemcsak a jelenlegi, de a régebbi szituációk esetében is nyomkodásra ösztönzi a komikumra éhező közönséget. Minden rész vissza- és újrajátszható, amit különböző badge-ek, kitüntetések kiosztásával is ösztönöznek a fejlesztők. A badge-ek használata nem idegen a social media világában, jópofa megoldásként nem egy alkalmazás használja jutalomfalatként az egy bizonyos kritérium teljesülése után kiváltható kis szimbólumot a felhasználók ösztönzésére.
Összegezve tehát ez az Android és iOS operációsrendszerre fejlesztett (Filmdrops néven futó) applikáció bár még helyenként betegeskedik (a hibákat folyamatosan javítják a fejlesztők) egy érdekes kísérletezés eredménye, amely az eddig megszokott vagy legalábbis tapasztalt komponenseket új formában egyesíti. Pár döntési ponton túl egészen addiktív élményt is képes nyújtani csodabogár karaktereivel és kényes helyzeteivel.