2011-ben Magyarkanizsán mosakodhattunk a szerelmespárt megformáló szoborral, 2012-ben a budapesti Ecseri bolhapiacon juthattunk hozzá az Orbán Viktor fejét megformáló tisztálkodási eszközhöz, majd pár hónapra rá Sinkovics Ede képzőművész az újvidéki téren jelent meg újabb szappan-alkotásával, amelyben Josip Broz Titót lehetett felismerni.

Sinkovics Ede szobrai rendhagyónak mondhatóak, szembemennek a köztéri szobrokról alkotott/kialakult általános felfogással/elvárással/hagyománnyal. Sinkovics vajdasági/ex-Jugoszláv/délvidéki, de legfőképpen – mint ő maga hangsúlyozza – mileševói (magyarul: Kutaspuszta) származású képzőművész, aki a ’90-es évek idején kényszerült Magyarországra. A kortárs képzőművészet több területéről ismerhetjük: akciókat, performanszokat, újrafestéseket, átfestéseket és újrahasznosításokat készít. Kiállításmegnyitóin ő maga a performer, többször pedig fotó- és/vagy festménymodellként láthatjuk viszont munkáin vagy munkáival együtt. Sinkovics kommunikál, erős kommunikációt folytat a kortárs művészetekkel, a műalkotással mint fogalommal, a műalkotással magával, művészekkel, galériákkal és a közönséggel.

SKULPTURA

A szappanszobrok első darabja Magyarkanizsán volt látható a 2011-es Európa-nap rendezvényén. A szervezők eredetileg Sinkovics Ede festményeiből szerettek volna kiállítást szervezni, aki inkább ezt az izgalmasabbnak mondható projektet ajánlotta fel. A szobor leleplezése és az azt kísérő performansz után a térfigyelő kamerák végigkísérték a szobor alakulását/változásait, majd annak elmúlását. A közönség szabadságán múlt a szobor alakulása/kinézete: alapanyagából kifolyólag szappanként funkcionált a téren, ugyanakkor a különféle eszközökkel való formázása sem volt megtiltva. A szobor egy padon ülő fiatal párt ábrázol(t) abban a pillanatban, amikor a fiú megcsókolja a lány arcát.[1] A 2012-es újvidéki Tito-mellszoborhoz hasonlóan itt is az installáció részét képezte a szobor mellé felállított kút, amely lehetőséget adott a látogatóknak a szappan – eredeti, hétköznapi céljának megfelelően való – alkalmazására: a mosakodásra és/vagy kézmosásra.[2]

prEDEsTINAtio

A kiállítást mindkét helyen a képzőművész nyitotta meg, performanszaiban nagy hangsúlyt fektetve a megtisztulás folyamatára. Így a szobrász mint alkotó kezei közül kikerülő műalkotások továbbalkotását (vagy rongálását/megsemmisítését?) is ő kezdeményezte. A koncepciók része volt, hogy a nézők ne nézőként viszonyuljanak a szobrokhoz, ne műalkotásként tekintsenek rájuk, hanem funkcionális darabként kezeljék őket; kezeljék úgy, mintha a város részei, mintha közhasznú alkotások volnának. A magyarkanizsai szobor elkészítésének apropója az Európa-nap volt, így több helyi politikus is részt vett a kísérő rendezvényen. Sinkovics szoboravató akciója a fogmosás volt, utalva a „szappannal mosom ki a szád” szólásmondásra, majd megkérte a jelen lévő politikusokat, hogy „mossák meg kezeiket”.

Sinkovics Ede szoboravat+- fogmos+ísa Magyarkanizs+ín

Teljesen más formában történt a politikum és a hatalom bevonása a másik 2012-es szobor bemutatásánál, amelynek sorsa kevésbé vagy még jobban (nehéz eldönteni) a nyilvánosság előtt zajlott. Orbán Viktor arcképe több, különböző méretű szappanon jelent meg, a legkisebb (a tényleges szappan-méretű) akárki számára elérhetővé vált 3000 forintért. A közepes méretű mellszoborból már csak 5 darab készült, a legnagyobból pedig mindössze egy, amely egy hagyományos büszt méretei felé közelít. Ennek kiállítása és kiárusítása az Ecseri piacon történt.[3] Az akció a művészet piacra vonulását, bárki számára elérhetővé válását, a művészet popularizálódását, ugyanakkor a művészeti érték, a műalkotás művészeti értékének a felszámolását is színre viszi. Sinkovics úgy nyilatkozott a nol.hu-nak[4], hogy a Magyarország miniszterelnökéről készült szobrát egyik galéria sem fogadta be túl provokatív mivolta miatt, ezért ő inkább a piacra vonult ki vele, hogy megtapasztalhassa, mennyire nyitottak erre a befogadók, mennyire fogyasztható a politikus arcképe. Ugyanakkor itt az interakció, a nyilvános kommunikáció már pusztán a megfigyelésre, illetve a vásárlásra korlátozódott, hiszen a műalkotás bekebelezése már a privát szférában, a megvásárolt alkotást hazavivő néző otthonában történt meg.

Mindhárom esetben az figyelhető meg, hogy a szerzői szándék a fentebb említett kommunikáció létrejötte, valamint a műalkotás és a néző közötti határ elmosása/eltüntetése. A szappanból mint anyagból létrehozott műalkotás egyértelműen magában hordozza az eltűnést, a szappanszobrok köztéri jellege pedig a külső hatások belenyúlását idézi/igényli. A köztereken elhelyezett szobrokra általában jellemző, hogy a szoboravatás idején hatalmon lévő politikusok ideológiáját tükrözik, s aztán a tér – vagyis a város, a környezet – évtizedekig, akár évszázadokig magán hordozza őket. Történelmi pillanatokra, eseményekre is emlékezhetünk általuk, egy-egy város népszerűségéhez pedig sokszor ezek az alkotások járulnak hozzá. (Gondolok itt például azokra a szobrokra, amelyeket turisták csoportja áll körbe nap mint nap.) A szappanszobrok, amelyek a külső, természeti és/vagy emberi hatásoknak vannak szándékosan kitéve, pont ezekre a hatalmi pozíciókra hívják fel a figyelmet. Mindemellett az elmúlás aktusával megtörik a szobrok unalmas hétköznapjait. Úgymond nem kell elszenvedni az ideológiát.

Kezdj+-k Tit+-val +ęs a j+ír+-kel+Ĺk +Üjvid+ęken

A politikai, ideológiai, felügyeleti szempár több helyütt is felsejleni látszik az alkotások kapcsán. A köztéren történő bemutatás és kiállítás egyrészt bárki számára látható, másrészt a hatalmi pozíció hierarchiájára utalást Sinkovics már a magyarkanizsai akció alkalmával kiemelte: a szobron történő változásokat ipari kamera felügyeli. (Ez nyilván érvényes a másik két alkotásra is a köztéri jelleg miatt.) A magyarkanizsai szobor alakulásai bárki számára elérhetőek voltak online, az utcai térfigyelő kamerákon keresztül a néző a voyeur pozícióját is magára ölthette. Ez egy újabb kommunikációs forma a műalkotás és nézője között. Ugyanakkor a térfigyelő kamerák használatára azért is volt szükség, hogy adott ponton megmenthető legyen az alkotás (ha valaki esetleg egészben akarná ellopni a szobrot; viszont annak a lehetőségét, hogy darabkákat fűrészeljenek le belőle, engedélyezték). Nagy számban jelentek meg az érdeklődők, akik szuvenírnek vagy tényleges otthoni tisztálkodás céljából szedték szét a szappanszobrot. Aki ettől tartózkodott, az később interneten licitálhatott az áru maradékára.

Nyilván feltevődik a kérdés, hogy meddig érdekes és meddig mondható egyedinek ez a projekt. 2013-ban a bécsi Kellergalerie kiállítótermében bemutatásra került az Orbán-szobor. A szobor mellé Sinkovics egy tili-toli játékot helyezett – szintén Orbán Viktor arcképével –, amelyhez csak a kézmosás után lehetett hozzáférni. „A popularitás popularitást von maga után”.[5] A politikusok népszerűek, a népszerűség fogyasztható, a fogyasztható kelendő. A szappan fogyasztható.

Sinkovics Ede jelenlegi projektjei: https://www.facebook.com/SinkovicsEdE?fref=ts,  https://www.facebook.com/pages/Kabinet-Art/211106088995509?fref=ts


[1]A szobor címe: PrEdEsTINAtio, Sinkovics Ede Sajtóközleménye pedig itt olvasható: http://www.trendguide.hu/?kult/216-szappanszobor

[2]A Tito-szobor szintén megrendelésre készült, az INFANT-fesztivál nyitó programja volt. http://www.magyarszo.com/hu/2012_06_23/kozelet/28057/

[5]Sinkovics Ede honlapján megtalálhatóak a szobrokról készült fényképek, illetve az akciók sajtóvisszhangjának listája. Lásd: www.edesinkovics.hu

Hozzászólások

hozzászólás