„Kora tavasszal a város kulturális életében a vér felpezsdül. A téli hónapok után a város vérkeringése lassan elevenné válik, számos kulturális program csalogatja a kikapcsolódásra, szellemi táplálékra vágyókat. És ehhez most mi is hozzájárulunk, vért adunk! RH POZITÍVAT! Vért adunk, mi, fiatal alkotók, Szeged város kulturális életének, felemeljük az olykor alacsonynak tűnő pulzusát. Serkentjük a keringést!” – így fogalmazott Árnyas Koppány Ákos március 8-án az RH POZITÍV című kiállítást megnyitó beszédében a szegedi Kapca Bisztróban. A kiállítás az összefogás kezdetét jelentette, amit a tárlat címe is mutatott: a résztvevő csoportok neveinek kezdőbetűiből állt. A két Szegeden működő képzőművészeti csoport, a Hermész Szegedi Alkotók Köre és a Random csoport tagjai első ízben rendeztek közös tárlatot. A siker és az együttes munka eredménye folytatást indokolt, így Árnyas a szegedi REÖK Palota HATOS szobájába egyhetes workshopot szervezett a két kör alkotóinak. Két vendégművésszel és zenészekkel kiegészülve folyt az elméleti és a gyakorlati munka a második emeleti műteremben és az átriumban. Április 4-én a nyitókiállítás mutatta be a csoportokat, majd egy héttel később a finisszázs összegezte a látogatóknak az eredményeket.

A finisszázs közönségéből.

A finisszázs közönségéből

A Random 2011-ben, a Hermész egy évvel később alakult. Mindkét csoport a Szegedi Tudományegyetem Rajz-Művészettörténet Tanszékének hallgatóiból állt össze, csak pár évfolyamnyi különbséggel – a Random tagjai az „idősebbek”. A célt, a hitvallást, a művészeti életben betöltött szerepet és a működési mechanizmust tekintve, de még a tagok között is vannak átfedések, azonban – például a csoportok elnevezéséből kiindulva – láthatunk eltéréseket is. A Random koncepciója az, hogy nincs koncepció. A tagok munkáját az köti össze, hogy együtt mutatják meg a végeredményt a közönségnek. A Hermész viszont a tárlatokon túl hangsúlyt fektet a közös gondolkozásra is. Hosszú távú céljuk, hogy dokumentálják a kortárs képzőművészeti folyamatokat, a mestereikkel folytatott beszélgetéseket, közös gondolkozásuk konklúzióit, s így „vigyék a hírt” mindenkinek, legyen szó művészetkedvelőkről, laikusokról vagy a képzőművészeti alkotók következő generációiról.

Aranyi Sándor, Gál Lehel és Szabó Tamás mesterek a műteremben.

Aranyi Sándor, Gál Lehel és Szabó Tamás mesterek a műteremben

A csoportok azért jöttek létre, hogy az iskolai keretektől elszakadjanak, azokon továbblépjenek, és – csoportokba tömörülve talán könnyebben – kiállítási lehetőségekhez jussanak, bekapcsolódjanak a szegedi és a magyarországi képzőművészeti áramlatokba. Ezt hamar el is érték. A nagyobb létszámmal működő Random (Kazi Roland, Ricz Géza, Tóth Eszter, Filius István, Egresi Nóra, Kovács Gyula, Szabó Nelli, Vörös Anett, Marton Ádám, Árnyas Koppány Ákos) többek között a szegedi József Attila Tanulmányi és Információs Központ (TIK) és az Oázis Kávézó falain mutatkozott be, illetve a szegedi Stefánián egy projekt keretein belül építettek többméteres szobrokat szemétből. A Hermész (Dér Julianna, Sztanó Zsuzsanna, Kovács A. Gyula, Marton Ákos, Szabó Nelli, Hegedüs Ioan Andrei) a szegedi Eötvös Loránd Kollégiumban és a Szegedi Akadémiai Bizottság Székházának galériáiban rendezett tárlatokat. A Tavaszi Workshopon és a kiállításokon Marton Ákos, Szabó Nelli, Vörös Anett, Árnyas Koppány Ákos, Tóth Eszter, Hegedüs Ioan Andrei, Sztanó Zsuzsanna, Kovács A. Gyula és két vendégművész, Galog Márton és a temesvári Tar Béla vett részt.

Tóth Eszter (Random) és Kovács A. Gyula (Random, Hermész)

Tóth Eszter (Random) és Kovács A. Gyula (Random, Hermész)

A HATOS szoba kézenfekvő helyszín volt a workshophoz. Árnyas Koppány Ákos a REÖK Palota legfelső emeletén immár fél éve működő látványműterem állandó alkotója, társa jelenleg Ricz Géza. A tágas műhely legnagyobb előnye, hogy a kisebb galériákból Szeged egyik, ha nem a legfontosabb, legelismertebb művészeti intézményébe kerültek a résztvevők. A huszonéves alkotók lehetőséget kaptak arra, hogy a kocsmagalériákból egy másik – talán magasabb – szintre lépjenek.  Az együttműködésnek köszönhetően a csoportok szakmai elismertséget és nagyobb megmutatkozási területet kaptak, de a REÖK közönsége is gyarapodott: a megnyitón, a finisszázson és a workshop napjain egyaránt fiatal érdeklődők töltötték meg a termeket.

Árnyas Koppány Ákos a festményeivel.

Árnyas Koppány Ákos a festményeivel

A megnyitó kiállítás a műterem falain volt látható, ami maximálisan megtartotta a műhely jelleget. Egy térré hegesztették a műtermet és a galériát. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez szerencsés volt-e. Festékek, ecsetek, oldószerek, kalapácsok, lécek, félkész munkák stb. hevertek a földön, asztalokon. Ez egyrészt emberközeli atmoszférát kölcsönzött a helyszínnek, a tárlatnak, és betekintést biztosított az alkotófolyamatba, ami nem mindennapi lehetőség a kiállításokat látogatók számára, másrészt viszont ebben a környezetben, a színek, tárgyak és munkafázisok kavalkádjában hajszál híján elvesztek a kiállított képek.

Sztanó Zsuzsanna munkája.

Sztanó Zsuzsanna munkája

Ezt az állapotot fokozta az anyag sokrétűsége. Minden kiállítónak határozottan egyedi hangja van, aligha találhattunk összekötő stílusjegyeket. Sztanó Zsuzsanna „szalmaképei” nyitották a kiállított képek sorát a terembe érve. Sztanó a fémes hatású munkáiban, egyik mesteréhez, Molnár Sándorhoz hasonlóan a véletlenszerűségekre és az abból kialakuló rendszerekre koncentrált. Ezt Hegedüs Ioan Andrei kolorista, impresszionista vonalon mozgó, nagyméretű festményei, majd Árnyas architektúrát és természetet szembeállító képei követték. Tar Béla nonfiguratív munkája és Kovács A. Gyula grafikái tágították a stílus- és formanyelvbeli skálát, Szabó Nelli üvegszobra pedig a háromdimenziós képzőművészetet is befűzte a kiállított anyag szövetébe. Vörös Anett finom akvarelljei figyelemre méltó kontrasztot alkottak Marton Ákos minimalizált, karakteres, tiszta színű figuráival. Tóth Eszter a munkáiban gyakran megjelenő, illúziószerű lényekkel jelentkezett, Galog Márton a részletgazdag grafikáin középkori bestiákat idéző teremtményeket vonultatott fel. Ricz Gézától pedig tört színekre alapozó, elhagyatott táj került a falra.

Hegedűs Ioan Andrei munkája.

Hegedűs Ioan Andrei munkája.

A tagok mesterei, Aranyi Sándor, Gál Lehel és Szabó Tamás képzőművészek is ellátogattak a HATOS szobába, bekapcsolódtak a szellemi tevékenységbe, új nézőpontokkal tarkították a munkát.
A finisszázs azonban nem hozott újat. Frissült az anyag a hét folyamán készült munkákból, de minden darab szorosan illeszkedett a nyitókiállításon látott vonulatokba. A workshop mégis eredményesen telt, ahogyan Árnyas Koppány Ákos a záróbeszédében összegezte az eseményeket. Ez körvonalazódhatott azok számára is, akik csak a kiállításokra látogattak el. Folyamatos volt a munka, a beszélgetés, a közös gondolkozás, melynek eredménye hosszabb távon mutatkozhat meg: a jelen esemény kezdete lehet egy nagyobb volumenű együttműködésnek.

Márton Ákos munkája.

Márton Ákos munkája

A megnyitón és a finisszázson egyaránt közreműködtek zenészek. Az I Am Soyuz és a Riots zenéltek április 5-én, az előbbi pedig a záráson is. Az I Am Soyuz, pontosabban Bozóki Felícia második fellépése kifejezte a workshop lényegét. Egyesével játszott különböző hangszereken, rögzítette az egyes részeket, egyre gyűlt a hanganyag, majd az összeállt alapra ráénekelt. Ez az előadás tükrözte a csoportok és a közös munka működési mechanizmusát is.

Tóth Eszter munkája.

Tóth Eszter munkája

A Tavaszi Workshop a Hatosban tehát eredményes volt, fontos lépcsőfok lehet a szegedi képzőművészeti élet felpezsdülésében, frissülésében. Habár a két csoport közös munkája még csak kezdeti stádiumban van, reméljük, hogy éveken, évtizedeken keresztül folytatódni fog.

Hozzászólások

hozzászólás