A szegedi Dugonics teret mindannyian ismerjük. Túl jól, akár alaposan – gondolhatnánk. Szijj Ferenc kortárs költő egy beszélgetés során példaként hozta fel a város hátulütőire. Azt mondta, ha valakivel találkozni akarunk, elég kitartóan ezen a helyszínen időzni, és az illető jönni fog – így szemléltette Szeged méreteiből fakadó jellemzőit, például hogy elbújni képtelenség benne. Az itt kiállított festmények mégis a napernyők vetett árnyékában, a köveken maradt cipőnyom-rétegekben, a virágágyások kavicsai között vagy a kávézó asztalai alatt szorongó lényeket, elrejtőző atmoszférákat, a mindennapi séták emberi látószögéből észrevehetetlen struktúrákat jelenítik meg.

Simonics János alkotása

Simonics János alkotása

Egy tér felfoghatatlan, elmesélhetetlen és megemészthetetlen mennyiségű személyes történetet hordoz, horrorisztikus jelenetek lecsapódott melléktermékeit, megismételhetetlen és felbecsülhetetlen érzéseket. Ugyanez a helyzet egy kávézó terével is. Meg kellene számolni egy nap a Millenniumi Kávéházban elhangzott szavak számát, az itt elkövetett bűnöket, lemérni a súlyukat, a véget éréseket, a kezdeteket, lerajzolni az itt szövődő kapcsolat- és körforgásrendszereket, amelyekből – akár a szökőkút vízforgató rendszeréből – nincs kiút, még ha a fizikai elmozdulás ezt az illúziót is szolgáltatja nekünk szemellenzőként. Lehetetlen vágyak.

Vinkó Leó alkotása

Vinkó Leó alkotása

A Millenniumi Művésztelep viszont megpróbálkozott meglátni és megjeleníteni valamennyit abból a szövetből, amely itt besűrűsíti a levegőt, lelassítja a lépteket, fodrozza a vízfelszínt, ízesíti a kávét (ami a városban itt a legjobb, azt beszélik…). Hátborzongató belegondolni, hányszor kerülhettünk rá a kávéház teraszán beszélgetve egy-egy turistafotó hátterére. Hányan vittek minket innen magukkal, és mi hány embert hordozunk úgy, hogy talán észre sem vesszük. Könnyű szónak tűnhet a „csomópont” vagy a „találkozási pont”, de ha képesek lennénk felfogni ezeket a kapcsolódásokat és történéseket, nem biztos, hogy ki mernénk mondani őket.

Tóth Eszter alkotása

Tóth Eszter alkotása

A Művésztelepet idén rendezték meg első alkalommal, augusztus 21. és 24. között. Kilenc képzőművész dolgozott az épület egyik emeleti konferenciatermében: Bereczki Mária, Kovács Gyula, Marton Ákos, Mostoha Marcell, Peták Mária, Tóth Eszter, Treplán Gábor, Vinkó Leó, valamint a szervező, Simonics János. A felületeken portrévá váló városképet és városképpé váló portrékat, madártávlati utcarészletet, felülről szemlélődő nézőpontot, a városlakó vagy a kávézó és a tér, a környezetünk, a városunk kapcsolatát fogalmazzák meg. Egy-egy egyéni felvillanás a nagy hálózatból.

Marton Ákos alkotása

Marton Ákos alkotása

Művésztelepekből és csoportosulásokból nincs hiány Szegeden és környékén. Gondoljunk csak a Csongrádon, Tiszaszigeten vagy Mártélyon szokásos workshopokra, a Hermész Fiatal Alkotók Köre, a RANDOM csoport és a Lajtorja tevékenységére, a REÖK Palotában található Hatos szoba alkotóközösségére és így tovább. A Millenniumi Művésztelep első, bemutatkozó tárlatának anyaga vegyes, mind minőségben, mind stílusban, de ajánlom szeretettel. Szélesíti a skálát, és idővel egységes, erős elemévé válhat a város képzőművészeti struktúrájának. Ráadásul a helyszíne és a jelen anyagból feltételezhető céljai olyan szférában mozognak, amelyre a városlakóknak szükségük és igényük van. A kávézó vezetője, Szécsi Imre reméli, hogy megismétlődik és hagyománnyá válik ez az esemény. Én is!

20141010_172103

Gergely Borbála a kiállítás megnyitóján

(Elhangzott 2014. október 10-én a Millenniumi Művésztelep bemutatkozó kiállításának megnyitóján a szegedi Millenniumi Kávéházban.)

A kiállítás október 18-ig tekinthető meg.

Hozzászólások

hozzászólás