A szegedi Vármúzeumban található Titanic & Carpathia tárlat Horvátországból érkezett hozzánk. A látnivalók zöme fényképes és szöveges tablókból áll, melyeken – a horvátok kérésére – meghagyták az angol nyelvű feliratokat, viszont készült hozzájuk magyar nyelvű leírás is. Továbbá megkapta a Múzeum a Titanic és a Carpathia méretarányos makettjeit és egy eredeti mentőmellényt is. A makettek jól érzékeltetik a méretbeli különbségeket a két gőzös között. A mentőmellény az egyetlen fennmaradt európai példány, melyet nagyon nehezen kapott kölcsön a Múzeum. Az eredeti a Rijekai Városi Múzeum tulajdona, amit ez idáig csak nekünk voltak hajlandóak elhozni.

Annak érdekében, hogy minél több látogatót vonzzon a tárlat, apróbb érdekességekkel, figyelmességekkel igyekeztek kiegészíteni a kissé egyhangú alapanyagot. Ilyen például a belépőjegy váltásakor kapott „jegy a Titanicra”, amely annak eredetijét imitálja. Az ajtón belépő tekintete a Titanic modell hajóorrával találkozik, melyen szakemberek dolgoztak, hogy a lehető legjobban emlékeztessen az igazira. Ahogy közeledünk a monumentális hajó felé, bekapcsol a mozgásérzékelő, megszólal a hajókürt, sirályokat és tengerzúgást hallhatunk. A belépéskor váltott jegyünket a hajóra fellépve le is pecsételhetjük a White Star Line logójával. A kiállítás rendezői nagyon ötletesen használták ki a helyszín adottságait. A hajót úgy építették meg, hogy jelképesen a lépcső és a korlát is a hajótest részét képezze. A lépcsőkorlátot hajókötelekkel egészítették ki, a másik korlát pedig a hajó fölött helyezkedik el, így ha valaki ott tartózkodik, úgy érezheti, a hajón van.

Titanic01

A kiállítótér három nagyobb részre tagolódik, részben a falak miatt, részben pedig a tartalom alapján. Balszélen a Titanic útját követhetjük nyomon az épülésétől a tragédia napjáig. Közben sok-sok információt találhatunk arról is, hogyan éltek az utasok, mit ettek, mivel töltötték a szabadidejüket. A középső blokkban a két nagy rivális hajózási társaság, a White Star Line (Titanic) és a Cunard Line (Carpathia) bemutatása kapott helyet. A két társaság plakátját egymással szemben állították ki, makettjeiket pedig a plakátokhoz közel helyezték. Így könnyen összevethetőek egymással. A kiállítás rendezői sokat dolgoztak azon, hogy a látogatók minél többet megtudjanak a történtekről, de ne csak a Titanicról, hanem az utasainak mentésében közrejátszó Carpathiáról is. Így a jobb szélső blokkban a Carpathiáról és a magyar vonatkozásokról olvashat többet az érdeklődő. A rendezők számára külön öröm volt „rátalálni” Dr. Lengyel Árpádra, aki a Carpathia egyetlen magyar orvosaként igencsak kivette a részét a hajótöröttek mentéséből. De ez még mindig nem minden. A látogatóknak lehetőségük van megnézni egy dokumentumfilmet is a témához kapcsolódóan, egy fotóillusztráción pedig láthatják a Titanic méretarányos képmását: mekkora lenne, ha megjelenne a Tiszán. Beleolvasgathatnak a tragédiát követő tudósításokba és újságcikkekbe, a tablón szereplő szövegek egy részét pedig felvételről is meghallgathatják. Még a gyerekekre is gondoltak, amikor a Titanic „térképét” kiállították, hogy a hajó felépítését, elrendezését játszva tanulmányozhassák, miközben mágneseket tesznek a megfelelő helyre.

Titanic02

A tárlat azért egyedülálló, mert nem kizárólag a Titanic katasztrófájának bemutatását tűzte ki céljául. A hajó süllyedésének körülményei mellett legalább olyan fontos szerepet kap annak mentése is. A túlélők segítségére siető Carpathiáról és a magyar vonatkozásokról még több érdekességet találhatunk. A Titanic utasait éppen a rivális hajózási társaság menti meg, ami újabb rejtélyeket sző a süllyedés köré. Mindez arra is jó ürügy, hogy mindketten részletesebb bemutatásra kerülhessenek.

Szerző

A középiskolás éveim alatt kerültem igazán közel a képzőművészetekhez. Már akkor nagyszerű embereket és kiváló művészeket ismerhettem meg, akik ez irányba terelték az utam. Kezdetben a rajz és a festészet rabjává váltam, a későbbiekben pedig volt szerencsém betekintést nyerni a kerámia, szobrászat, tervezőgrafika, tűzzománc, fotográfia (analóg és digitális) elméletébe és gyakorlatába, majd a film és színház műfajával is megismerkedtem. Évek óta foglalkozom gépi hímzéssel és hímzésminták tervezésével, így az iparművészet sem áll távol tőlem. Reményeim szerint a sor itt nem ér véget, és alkalmam nyílik még számos társművészettel foglalkozni. Arra törekszem, hogy egységében lássam a vizuális kultúrát, és közvetíteni tudjam azt mások felé is.