A képzőművészet Szegeden nagyon sokféleképpen jelen van. A Juhász Gyula Pedagógusképző Kar képi ábrázolás szakának köszönhetően minden évben új és új évfolyam kezdi meg tanulmányait a Rajz-Művészettörténet Tanszéken. Gyakran találunk kiállítást, amelynek helyet ad a REÖK Palota, a Móra Ferenc Múzeum, a Kass Galéria és mások. A REÖK fehér falain inkább a már nevet szerzett alkotóktól (idén például Aba-Novák Vilmos, Mel Ramos stb.) láthatunk összeállításokat, esetleg gyűjteményeket, ahogy a most aktuális Rejtett kincsek című kiállítást a Csongrád Megyei Önkormányzat képzőművészeti gyűjteményéből. Továbbá itt kerül minden évben megrendezésre az adott évet megelőző esztendő legjobb sajtófotóit felvonultató Magyar Sajtófotó Kiállítás, a magyar fotóriporteri szakma legnagyobb seregszemléje. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai (Csak egy földünk van, Móra Ferenc emlékszoba, Szeged hírös város) mellett gyakran várja az érdeklődőket olyan tárlatokra, mint az éppen aktuális Minden, ami arany látványtár vagy a 2015. december 20-ig megtekinthető Bolygón innen, Földön túl – A kis herceg, ami remek program a gyerekek számára is.
A REÖK Palota ad otthont minden év nyarán a kortárs magyar törekvések bemutatása céljából megrendezett Nyári Tárlatnak, ahol a legjobb hazai kortárs képzőművészek alkotásait láthatja a nagyközönség. A biennálészerű kiállításra bárki küldhet be alkotást, ami egy szakmai zsűri bírálatán átesve vagy bekerül a tárlatba vagy nem. Tekintettel a nagyszámú beküldött alkotásra és a magas minőségi elvárásokra, igen nehéz elérni, hogy a szerző alkotása bekerüljön a falakra. Szükség van arra, hogy valaki felkarolja azokat a képzőművészeket is, akiket még nem vagy nem annyira ismer a nagyközönség. Remek lehetőség erre a csoporttá egyesülés.
Néha-néha kisebb helyiségek otthont adnak egy-egy „amatőr” kiállításnak. Ilyen például a Petőfitelepi Művelődési Ház, ahol nemrég a Szegedi Szépmíves Céh Szekeres Mihály-ösztöndíjasa, Patkós Dániel harmadéves képi ábrázolás szakos hallgató mutatkozhatott be. Továbbá volt már otthona a Grand Café, a Somogyi-könyvtár vagy a Szegedi Akadémiai Bizottság székháza is hasonló egyetemista részvételű kiállításoknak. Rendszerint azonban ezek a tárlatok nem tartanak hosszú ideig és nem is látogatja őket annyi ember, mint a nevesebb, direkt ezt a célt szolgáló épületekben. A Rajz-Művészettörténet Tanszéken is jelen van általában több hétig egy-egy kiállítás, amelyek például minden év végén a diákok diplomamunkáit tartalmazzák, azonban ez is egyszeri, illanó lehetőség.
Problémát jelent azoknak az alkotóknak a felkarolása és segítése, akik autodidakta módon alkotnak vagy a frissen végzett, esetleg még egyetemista művészpalántáknak. Nem olyan régen, 2015. október 10-én nyílt meg egy József Attila sugárúti kis helyiségben a Rolem Art nevű, alkalmazott művészetekkel foglalkozó kiállító- és műterem, amely Nyitott műterem címre keresztelve sugallja sokszínűségét. Riportalanyom Oláh Róbert, a hely tulajdonosa.
Kriska Kitti: Hogyan jött az ötlet, hogy létrehozd a Rolem Artot és mi volt vele a célod?
Oláh Róbert: Az ötlet: hogy a képzőművészetet sokoldalúan lehet alkalmazni az emberi környezetben. A cél: a környezet megszépítése, illetve a szépség élményének a felkeltése. Legalább „olyan” összetett, sok-sok időt és munkát igénylő feladat ez a cél, mint amilyen röviden ezt le lehet írni.
K. K.: Az októberi kiállításmegnyitó óta nem nagyon hallani rólatok. Dolgoztok azóta? Terveztek új megnyilvánulást mostanság?
O. R.: Az októberi kiállítást követően belsőépítészeti munkákkal keresték meg az egyesületünket. Többeknek új, ismeretlen terület az alkotásaik megjelenítése, beépítése megfelelő módon, adott környezetben. Azt értem ezen, hogy funkcionálisan és esztétikailag is meg kell, hogy tudja állni a helyét különböző felületeken. December elejére szerettünk volna egy új kiállítást megnyitni a Rolem Artban. A folyamatban lévő munkáink miatt ezt el kellett halasztanunk. Reméljük, minél előbb készen leszünk, és bemutathatjuk az új anyagunkat.
K. K.: Jelenleg hányan vagytok az alkotócsoportban? Ez egy állandó dolog vagy változik a létszám?
O. R.: A Factus Alkalmazott Művészeti Egyesület létszáma jelenleg 14 fő. Ennyivel alakultunk meg. Folyamatosan keressük az alkotni vágyókat, így akár változhat is a létszám.
K. K.: Miben nyilvánul meg a ,,nyitott” műterem jelző?
O. R.: A „nyitott” műterem jelzőt a munkafolyamataikat bemutatni vágyó alkotóknak találtuk ki. A Rolem Art mint helyiség adottságait tekintve megfelelő lenne a „nyitottságra”. Az elfoglaltságaink miatt eddig még nem sikerült ezt elindítanunk. Én bízom abban, a későbbiekben egy folyamat el tud majd elindulni!
K. K.: Vannak tervek az elkövetkezőkre? Hogyan látod a jövőjét a Rolem Artnak?
O. R.: Az egyesületek számára pályázati lehetőségeket írnak ki folyamatosan. Ezeket figyelemmel kell kísérni. Akár eszközök, előadások, rendezvények szervezési költségeit nyerhetjük meg. Az alkalmazott művészet terén sok lehetőség van. Ahhoz, hogy a tehetségeinket hasznosíthassuk, bemutatásra alkalmas munkákat, felületeket kell létrehozni. Tervezni, alkotni, tervezni, alkotni! Talán így.
Tény, hogy kevés Szegeden a művészeti csoportosulás, pedig ennek előnyeit érdemes lenne kihasználni. Egyedül a hatalmas galériák tereit betölteni nehéz feladat, még ha el is jutna odáig az ember. Az ilyen kisebb alakuló művészkörök, mint a Rolem Art közössége, a Factus Alkalmazott Művészeti Egyesület lehetőséget kínálnak az egyénnek a folyamatos bemutatkozásra. Korábban szintén főleg az egyetemről kikerülő diákok által létrehozott RANDOM csoportnak rendszeresen láthattuk a kiállításait a városban, de a szecesszió jegyeit viselő szegedi palotában székelő HATOS Szoba működése is hatalmas pozitívum volt a város művészeti életében.
A csoport októberben nyílt első kiállításán nagyon sok mindent láthattunk. Rengeteg műfajban és stílusban készültek a bemutatott művek. Üvegtárgyak, plasztikák, festmények és grafikák, de még ruhák is megjelentek. A kiállítás megnyitóján megemlítették azt a 19. század elején indult és a 21. században is tartó kísérletet, amit Gesamkunstwerk-nek nevezünk. Az összes művészeti ágat jelenti ez, mint egyenrangú elemeket. Kitűnően használhatjuk tehát jelen helyzetben a képzőművészeten belül eltérő műfajok együttes megjelenítésére. Nagyon jól példázza azt a fajta összművészeti jelleget, amit a Rolem Art kíván becsempészi saját és a város lakóinak mindennapjaiba, ahova a látogató nem csak nézelődni mehet, de reméljük, a közeljövőben az alkotás folyamatába is betekinthet.
A kérdés a látogatók szempontjából az, hogy elbírná-e Szeged, ha gyakrabban láthatnának ilyen fajta csoportos kiállításokat? A Rolem Art jó úton indult el, és mivel az itt tevékenykedő csoport alkalmazott művészettel foglalkozik, erősen építenek a mai fogyasztói társadalomra, így még valószínűbb a további hasznos érdeklődés iránta és az itt megjelentetett alkotások iránt.