A konzervdobozokat szignáló, majd azokat szuvenírekként eladó „Campbell leveses fiúnak”, azaz a huszadik század második fele egyik legnépszerűbb képzőművészének, Andy Warholnak a képei a szegedi REÖK-be költöztek.
Interjú Nátyi Róbert kurátorral:
A reklámszakemberként induló Warhol sikeres reklámgrafikusi karrierje során sajátította el a mechanikus reprodukció eljárásának fortélyait; a kereskedelmi szitanyomás vált a későbbiekben alapvető képkészítő technikájává. A hatvanas évek elején reklámok, sajtófotók és a fogyasztói kultúra tárgy-illusztrációinak formavilágára alapozva hozta létre grafikáit és vászonra nyomott képeit, a Campbell-leveseskonzervek és kólásüvegek témái mellé pedig 1962-től a szórakoztatóipar neves személyiségei csatlakoztak. Warhol többnyire modelljeinek polaroid-felvételét nagyította fel, vitte át a vászonra és festette ezeket harsogó és dekoratív színekkel felül. Keveretlen dobozszínekkel, olykor az éles határok (hard edge) festéstechnikájával toldotta meg többek közt Marylin Monroe, Jackie Kennedy, Jane Fonda, Lenin, Mick Jagger és Paloma Picasso fotóit.
Mick Jagger, Paloma Picasso és Diana Ross egy-egy arcképe mellett a Monroe-sorozat tizenöt darabja képezi a REÖK kiállításának egyik hangsúlyos elemét. Az azonos fotó alapján készült replikák a mechanikus képtermelés stratégiája által a szex- és halálszimbólummá vált Monroe ikon-jellegét emelik ki: az egyéniség felszívódik a gépies sorozatosságban, a sztár nem több gépiesen előállított produktumnál. Persze arról sem feledkezhetünk meg, hogy Warhol egy kész, sztárfotós által „gyártott” ábrázolást használ fel, azaz egy „belőtt” reprezentációt örökít tovább, vagy máshonnan nézve: tüntet el. Monroe média-reprezentációjának alkalmazásával és megsokszorozásával ugyanis Warhol nem egyszerűen a szubjektumot, hanem a sztárrá vagy termékké vált egyént helyezi törlésjel alá: a reprezentációk futószalagos termelése Marylin Monroe dekorativitását is tovább örökíti, de a szerialitás által leginkább a puszta dekoráció-létet emeli ki. Ennyiben pedig Warhol a sztárcsinálás vagy a sztárgyár banalitásával, e mechanizmusok felszínességével, a jelentések kommercializálódásával, illetve az egyediség illuzionizmusával játszik el.
A sztárok puszta formaként vagy motívumként való alkalmazása a legkevésbé sem állt távol a műtermét Factory-nak nevező művésztől. Warhol „Gyára” a hatvanas évek underground kultúrájának fontos helyszíne volt, itt gyűltek össze Warhol „színészei”, akikkel kísérleti filmjeit forgatta (ezek közül az 1963-as Kiss a REÖK-ben is megtekinthető), ez volt a Velvet Underground zenekar „irodája”, a korabeli pop- és művészkultúra jeleseinek találkahelye. Az intenzív kapcsolat a korabeli zenész- és színésztársadalommal portré-megrendeléseket, de lemezborítók készítését is eredményezte. Ez utóbbiak közül a szegedi kiállításon a Rolling Stones Sticky Fingers lemezének borítótervét kell feltétlenül kiemelnünk, amelynek a farmer-ikonból és az „eredeti” cipzárból összeállított kollázsa a hatvanas évek szexuális forradalmának provokatív rekvizítumát adja.
Az egyedi műalkotás, illetve az ipari termelésben gyártott produktumok közti távolságot leromboló Warhol életművének teljes keresztmetszetét nyújtja a kiállítás: a Virágok-sorozat mellett darabokat láthatunk a Villamosszék-sorozatból, az indiánokról, a dollárról, Mao-Ce-Tungról készített szériáiból, de ízelítőt kapunk a nyolcvanas években a régi mesterek auratikus festményeit parafrazáló palimpszesztálásaiból is. A New York-i transzvesztitákat megörökítő Hölgyeim és uraim-sorozat pedig méltó zárlata a kiállításnak: az arcképek empatikusságában az alkotógépként is elhíresült Warhol „emberi” arcára pillanthatunk rá.
A tárlat több mint hetven képet mutat be, ez az eddigi legnagyobb magyarországi Warhol-kiállítás; a szitanyomatokat bécsi gyűjteményekből a kurátor, Nátyi Róbert válogatta. Warhol rajongóinak külön élvezetet jelent az hommage, a konzervdobozok asszemblázsa az első teremben; a fémdobozok címkéjén Warhol és a REÖK egy ábrává montírozódott, s bízvást mondhatjuk: ez a párosítás máris kitűnő márka lett.
A tárlat 2009. május 8-ig látogatható.
A kiállítás tényleg igen igényes és sok rétű. A beillesztett képeket csak kedvcsinálásnak szántuk, hogy arra ösztönözzünk mindenkit, hogy látogassa meg a REÖK-palotát.
A sztárgyár és a sorozatkészítés mellett az is érdekes – ilyen közelről – hogy mindegyik darabot más- és másként dolgozza meg. Mindegyik Marilyn egy kicsit más, ami a maga módján megintcsak eltünteti az eredeti modellt.
A felület megdolgozásának másik aspektusa a nyomat és a rajzolt vonal párharca, folt és vonal némelyik indiános képen két külön arckifejezést, jelentést hoz létre.
Csodálatos a kiállítás.Ugyanakkor megragadom az alkalmat,hogy jelezzem ,6 db 90x90cm-es Marlyn lito eladó. Tel:30/4879199