A Terror házában lassan egy éve látható a Szabadság a paplan alatt című időszaki kiállítás, mely a sokat ígérő 1968 – Szex mint forradalom alcímmel kívánja felkelteni a közönség érdeklődését. A szóróanyag alapján az egyetlen kiállítóteremben bemutatott képek, tárgyi emlékek, archív felvételek és a kortársak visszaemlékezései azt a különbséget hivatottak ábrázolni, ami a nyugati és a hazai fiatalság világképe és lázadásfogalma között fennállt. Belépve azonban a látogató nem lát mást, mint egy retró relikviákkal túlzsúfolt szobát, melyben egymásba folynak a több különböző hangforrásból származó zenék és interjúk. Mintha ezek lennének hivatottak megtölteni a terem középső, üresen maradt részét is.
Elmarad azonban az ismertetőben annyira hangsúlyozott kontrasztív bemutatás a nyugati társadalom párhuzamosan zajló eseményeinek tükrében; sőt a korábbi hazai társadalommal sem tudjuk összehasonlítani a 68-as helyzetet, hiszen az csak a videófelvételen visszaemlékező közéleti személyiségek nosztalgikus mondataiban és néhány diagrammon fedezhető fel. Éppen ezért a látogató nem érzi át a változás súlyát, annak a párkapcsolatra, illetve a szülő-gyermek kapcsolatra gyakorolt hatását.
A korszak nyugati eseményeinek bemutatására szánt hely sem megfelelő, hiszen ugyanezen a falon kapott helyet a magyarországi relikviákat bemutató vitrin is. A „nyugatot” azonkívül viszonylag tágan értelmezi a tárlat, hiszen Che Guevarától Joplinon át Morrisonig minden közismert lázadót ide sorol. Ezáltal a fal inkább egy ad hoc összeválogatott vizuális közhelygyűjteménynek tűnik, mintsem a demokratikus országok fiataljainak világfelfogását reprezentáló kiállításnak. Technikai probléma (mely a főkiállítást is sokszor jellemzi), hogy a több hangforrásból jövő hangok sokszor olyannyira zavarják egymást, hogy nem lehet érteni a vallomásokat a másik készülékből vagy a rádióból szóló zenétől.
Feltűnhetett már az olvasónak, hogy eddig még semmit nem írtam a kiállítás központi témájáról, a szexualitásról. Ennek oka az, hogy bár a szóróanyagban hangsúlyos szerep jut a szex forradalmi szerepének, a tárlaton ez szinte észrevétlen marad. A néhány diagramm, amely a fogamzásgátló tabletta elterjedésének drasztikus növekedését mutatja, számomra nem támasztja alá kellőképpen a kiállítás címét.
A Szabadság a paplan alatt címről megtudhatjuk, hogy Csurka István egy drámájának mondatára utal: „Ha már máshol nem csinálhatunk, csináljunk forradalmat itthon, az ágyban.” Más, korabeli vagy a korszakra vonatkozó idézetek is helyt kaptak a teremben, a táncdalfesztiválok résztvevőinek képei mellett. Ám ezekben a szexuális tartalom a címmel és a mottóval ellentétben csupán az említés szintjén van jelen, és az összes erre történő utalás lényege összefoglalható egyetlen mondatban: „Szabadabb lett a szexuális élet.” Éppen ezért az volt az érzésem, hogy szexualitás hangsúlyozása a promóciós anyagban csupán reklámcélt szolgál.
Azoknak tehát, akik maguk is átélték a bemutatott időszakot, a kiállítás nem sok újat tartogat. A fiatalabb generációnak azonban segítségére lehet abban, hogy némileg átérezze a korhangulatot, valamint szülei viszonyulását a saját fiatalkorához. Az élmény azonban a felületesség miatt csupán benyomás marad, a megértéshez több összefüggést kellett volna felvázolni a bemutatott darabkák között.