Feltűnő jelenség a 2010-es években, hogy egyre több filmben és sorozatban kerül elő, illetve kap központi jelentőséget a sztárság, mint jelenség. Filmek terén a 2014-es év három példával is szolgált: a Térkép a csillagokhoz (Maps to the Stars. David Cronenberg, 2014), a Sils Maria felhői (Clouds of Sils Maria. Olivier Assayas, 2014) és a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (Birdman: Or [The Unexpected Virtue of Ignorance]. Alejandro Gonález Iñárritu, 2014). Míg a filmek kapcsán a drámai hangvétel dominál, a sorozatok esetében a komikummal próbálják oldani a sztárságnak, illetve a hollywoodi rendszernek a negatív oldalait. Gondolok itt a 2014-ben kilenc év után új évaddal megjelenő A visszatérés (The Comeback. Micheal Patrick King, Lisa Kudrow, 2005-) című sorozatra, valamint az itthon kevésbé ismert Sikersorozat (Episodes. David Krane, Jeffrey Klarik, 2011-) című komédiára. Mind a filmek, mind a sorozatok esetében a sztárlét mellett megjelenik egyfajta kritika a társadalom vagy a sztárok irányába is. A Birdmanben szembenállás rajzolódik ki Hollywood és Broadway között, a Sils Maria felhőiben a tehetség és tanult színészi élet kerül ellentétbe a mai újfajta celebkultusszal. A Térkép a csillagokhoz, illetve a Sikersorozat pedig Hollywood világát és felépítését vázolja minden negatívumával együtt. Dolgozatomban a Sikersorozat első évadának hét részére koncentrálva vizsgálom meg a sztárrendszer felépülését, illetve azt a sorozatgyártási közeget, amelybe a film cselekménye beépül.

A sorozat a Showtime csatorna megrendelésére született meg 2011-ben, eddig négy évad készült el belőle. Érdekes megvizsgálni a sorozat angol és magyar címét, hiszen véleményem szerint mind a kettő sokatmondó, bár teljesen más értelemben. A Sikersorozat cím egyértelműen a fikción belüli produkció elkészítésére reflektál, ahogyan a csatorna minden követ megmozgatva próbál egy nézhető és hatalmas nézettséget produkáló sorozatot létrehozni. Az angol cím kapcsán egy sokkal izgalmasabb koncepció fedezhető fel. Az Episodes cím utal a sorozatjellegre, egyfajta önreflexió az epizodikus szerkezetre. A sikersorozat azonban ezzel ellentétben nem az epizodikus szerkesztésű series vonalat követi, ahol minden epizód egy új szálat hoz be a történetbe, és a rész végére azt le is zárják, hanem a serial jelleg érvényesül erőteljesen.[1] Az Episodes egy narratív szálat bont ki az első évad részei közben, amely részről részre halad tovább. Bizonyos esetekben előfordul, hogy az egyik rész pontosan ott kezdődik, ahol az előző véget ért. Emiatt egyfajta ellentét figyelhető meg az eredeti cím és a sorozat jellege között. Azonban az epizód kifejezés utalás a sorozatbeli Korongok című tévésorozat epizódjaira, illetve a történet szintjén elgondolva, a sorozat szereplőinek is jelképezi az életét. Ebben az értelemben minden egyes szereplő mint különálló epizód lenne értelmezhető a nagy hollywoodi álomgyáron belül, ahol akárcsak egy sorozatnál, a különálló egészek találkozása ad ki egy egységes nagy narratívát.

EPISODES

A Sikersorozat egy középkorú brit írópáros megpróbáltatásait jeleníti meg, akiknek meg kell küzdeniük a nagy amerikai tévécsatorna elvárásaival. Sean (Stephen Mangan) és Beverly (Tamsin Greig) Angliából érkeznek Los Angelesbe, hogy ott elkészítsék sikeres brit sorozatuknak az amerikai verzióját. A sorozat több lényeges tényezővel is foglalkozik, mint a remake, a sztárrendszer, a nézettség, amelyeket a dolgozat további részében elemzem.

A sorozat többféle sztárképet épít fel, s jól árnyalja azokat. Nem csak egy oldalról mutatja be a hollywoodi rendszert, hanem arra törekszik, hogy teljes képet kapjunk a sztárságról. Ebből a szempontból pedig a sztárképek ellentétei jó talajként szolgálnak. Az egyik oldalt Sean és Beverly Lincoln képviseli, akik Angliában elismert forgatókönyvírók. Az első epizódban szembesülünk ezzel, amikor a BAFTA díjátadón megnyerik a legjobb forgatókönyvnek járó díjat a Lyman’s Boys-ért, ráadásul már nem is először. Richard Dyer jegyzi meg a sztárságról írt könyvében, hogy nem csupán az válhat sztárrá, akinek megvan hozzá a tehetsége és adottsága.[2] Ebből a szempontból a brit alkotópáros az előbbi csoportba tartozna, hiszen sikerük munkájuk miatt lehetséges számukra. Azonban véleményem szerint nem tekinthetjük őket sztároknak, hiszen bár valóban ismertek hazájukban, ez nem jelenti a hollywoodi hírességeket körülölelő ámulatot. A brit és az amerikai sztárkép különbözik egymástól. Amerikában a házaspár nem számít sztárnak, annak ellenére sem, hogy hazájukban milyen nagy karriert futottak be. A sorozat azt próbálja sugallni, hogy Hollywood mennyire felemészti az embereket, és ott mindenki csak kis tényezővé válik, ahonnan fel kell újra küzdenie magát a magasba. Sean élvezi a Los Angeles-i életet, és a legkedvesebb számára az, hogy Matt LeBlanc-nal lehet. Ezáltal valamilyen szinten ő is sztárrá válhat, hiszen amikor lemennek egy klubba, akkor ő is kap ajándékokat, csupán azért, mert Mattel jelent meg. A másik oldalt képviselné Matt LeBlanc, aki saját magát alakítja a sorozatban. Az ő karaktere a hollywoodi sztárságot reprezentálja.

episodes18-590x295

Bár a Sikersorozat a humorral próbálja palástolni ezt a Hollywood-kritikát, valójában igen komoly képet fest a hollywoodi rendszerről. Dyer is ír a manipuláció jelentőségéről, hogy az milyen nagy mértékben befolyásolja a piacot.[3] A Sikersorozat ezt az oldalt is remekül jeleníti meg, hiszen a tévétársaságot egy gépezetként tünteti fel, amelynek célja csupán a haszonszerzés. A csatorna főnöke, Merc Lapidus (John Pankow) a céljai eléréséért pedig bármire képes. Seanékkal való első találkozásukkor azzal csalta őket az Egyesült Államokba, hogy imádja a sorozatukat, minden részt látott, és muszáj elkészíteni az amerikai verziót. Természetesen később kiderül, hogy semmit sem tud a sorozatról, csupán a siker reménye hajtotta a remake leforgatása felé. Nem véletlen, hogy a széria ezt választotta központi témájának, hiszen szembetűnő, hogy sok brit sorozatnak készítik el a tengeren túli megfelelőjét.[4] Ennek pedig legfőbb célja a nézettség növelése az ismert recept alapján, amire a sorozat is ráerősít, hiszen végül a Lyman’s Boys-ból egy teljesen kifordított Korongok című sorozat lesz, ahol egy bentlakásos elitiskola növendékeinek és igazgatójának a kapcsolatából egy amerikai iskola jégkorongcsapatának és edzőjének az életét bemutató sitcom készül. Mindezekből már jól kirajzolódik, hogy a nézettség mindent meghatároz, anélkül a műsornak nincs jövője. Ezért is látható az, hogy Merc naponta változtatja hozzáállását a sorozathoz, hiszen hol lelkesedik érte, hol pedig már egyáltalán nem, mindezt pedig csak a későbbi haszon befolyásolja.

Ezen a ponton kap igazán jelentőséget a sztárság. Hiszen hogyan máshogyan lehetne eladni egy sorozatot, mint egy már befutott nagy névvel, jelen esetben a Jóbarátokkal (Friends. David Krane, Martha Kauffman, 1994-2004) világhírre szert tett Matt LeBlanc-nal. Bár az eredeti sorozatban az igazgatót egy tekintélyes színész játszotta, aki az új verziót is elvállalta volna, a csatorna mégis ragaszkodik Matthez. Sean és Beverly nem is veszik jó néven, hogy a sorozatukban „Joey” fogja játszani a főszerepet. Itt pedig megjelenik egy probléma a színész-szerep kettőség kapcsán, miszerint mit lehet olyankor tenni, hogyha egy színész karaktere, melyet akár évekig is játszott, egybenő a sztárképével. Matt kapcsán pedig ezt boncolgatja a sorozat is, amikor például karakterszínészként beszélnek róla. Ő az a színész, akire ha rápillant az ember, nem Matt LeBlanc-t látja, hanem Joey-t a Jóbarátokból. Ezt a problémát pedig a sorozatban is jól megjelenítik. Matt nem világsztárként jelenik meg, aki csak úgy válogathat a jobbnál jobb lehetőségek között. Mikor korábbi filmjeiről beszélnek, akkor csupán párat tudnak megemlíteni a Jóbarátokon kívül. Ez pedig nagyon is valóságos probléma manapság. A sok színész között könnyű elveszni, még akkor is, ha valaki egy igazán népszerű sorozatban már elnyerte a szakma elismerését. Meglátásom szerint a sorozat épp ezzel a kettőséggel játszik el azáltal, hogy Matt LeBlanc-t teszi meg az egyik főszereplőjének. Azáltal, hogy önmagát kell eljátszani egy teljesen paradox helyzet áll elő, hiszen a színész és a szerepe mintha eggyé válnának. Azonban természetesen ez nem egy teljes egyenlőség, hiszen Matt csak fikcionalizált önmagát játssza el a széria kedvéért. A sorozatban két fia van volt feleségétől, Diane-től, míg a való életben egy lánya van a színésznek. Különbségek tehát találhatóak, a lényeg mégis magán az elgondoláson van, hogy egy megöregedett színésznek megmutassák a problémáit és a „civil” életét. Amennyire persze lehet ezt az eljátszott életet civilnek nevezni.

sikersorozat_hbo_premier

A sorozat amellett, hogy megmutatja a gyártás körülményeit, és betekintést enged a stúdiórendszerbe, a befogadói oldalt is szemlélteti. Matt bármerre jár, paparazzik követik, s félve attól, hogy részegen lefotózzák egy pubban, kénytelen a hátsó kijáratot használni. Amikor karambolozik autójával, éppen egy turista busz halad el mellette, akik vidáman fotózgatják a hollywoodi színészek házait, míg a sofőr a hangosbemondóban ismerteti velük, hogy az adott házban melyik híresség lakik. Észreveszik Mattet is, s vidáman kezdik el fotózni a Jóbarátok sztárját. Szinte ijesztő kép ez a sztárok iránti rajongásról, ahogy az emberek azért fizetnek be túrautakra, hogy a sztárok és celebek házait meglessék, vagy esetleg elcsípjenek róluk egy-egy civil életbeli pillanatot. György Péter a mai interaktív múzeumokat hasonlítja Disneyworldhöz[5], s ilyen szempontból teljesen kézenfekvő a hasonlat a fotózó turistákkal teli buszok és a safari parkok között, ahol a látogató a kocsijából szemlélheti a vadállatokat, csak ebben az esetben a sztárok lesznek azok, akik látványossággá válnak a rajongóik szemében.

 

 

Bibliográfia:

Dyer, Richard: Stars. London, British Film Institute, 1998.

György Péter: Pluralizmus és Disneyworld. In Az eltörölt hely a Múzeum. Budapest, Magvető, 2003. 121-145.

Krigler Gábor: Az előző részek tartalmából. Az amerikai sorozatok világa. Metropolis, 2008/4. 10-28.

Filmográfia:

A visszatérés (The Comeback. Micheal Patrick King, Lisa Kudrow, 2005-)

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (Birdman: Or [The Unexpected Virtue of Ignorance]. Alejandro Gonález Iñárritu, 2014)

Jóbarátok (Friends. David Krane, Martha Kauffman, 1994-2004)

Sikersorozat (Episodes. David Krane, Jeffrey Klarik, 2011-)

Sils Maria felhői (Clouds of Sils Maria. Olivier Assayas, 2014)

Térkép a csillagokhoz (Maps to the Stars. David Cronenberg, 2014)



[1] A sorozatok felosztása Krigler Gábor tanulmánya alapján: Krigler Gábor: Az előző részek tartalmából. Az amerikai sorozatok világa. Metropolis, 2008/4. 10-28.

[2] Dyer, Richard: Stars. London, British Film Institute, 1998. 16.

[3] Dyer, Richard: Stars. London, British Film Institute, 1998. 12.

[4] A hivatal (The Office. Ricky Gervais, Stephen Merchant, 2001-2003), Skins (Jamie Brittain, Bryan Elsley, 2007-2013), Broadcurch (Chris Chibnall,2013-)

[5] Lásd: György Péter: Pluralizmus és Disneyworld. In Az eltörölt hely a Múzeum. Budapest, Magvető, 2003. 121-145.

Hozzászólások

hozzászólás