Önismétlés, fokozás, kiszámíthatóság
A kortárs blockbuster-logika és a filmplakátok

Sok vád éri a mai fősodorbeli hollywoodi filmek készítőit, amiért elsősorban a látványra építő, vizuális attrakciókra és trükkökre kihegyezett, nagy költségvetésű, ám forgatókönyv és narratíva terén kidolgozatlan és túlságosan „egyszerű” műveket küldenek piacra. A mozgóképes termék fő célja a blockbustereket előállító mamutstúdiók szemében a profitszerzés lett, a bevételeknek pedig manapság egyre nagyobb része (sokszor akár a 70%-a is) külföldről folyik be (nem véletlen, hogy a legutóbbi Transformers-film [Transformers: Age of Extinction. Michael Bay, 2014] elkészítésébe kínai tőkét is injekcióztak), tehát a stúdiók a „nemzetközi nézőt” veszik célba ezekkel a filmekkel.[1] Így elsősorban a látványra helyeződik a hangsúly, a nemzetközi piacon ugyanis általában nem kifizetődő, ha mély párbeszédek és komplex jellemű karakterek elevenednek meg a vásznon, hiszen fontos, hogy világnézettől függően bárki azonosulni tudjon a figurákkal és a történet konfliktusaival.[2] Ez lehet az egyik fő oka a mai blockbusterek látványorientáltságának.

Az efféle megapic-ek minőségét a stúdiók által folytatott „biztonsági játék” sem befolyásolja pozitívan. „A stúdiók gondosan felmérik és természetesen minden eszközzel minimalizálni próbálják a kockázatokat”, így tehát „a jövő sikereit elsősorban a már bevált, működő receptekből próbálják előállítani.”[3] Látványközpontúság, folyamatos visszatérés a múlthoz, önismétlés: ezek a fogalmak határozzák meg a kortárs tentpole-mozikat. Az utóbbi időszak bevételi adatait látva pedig úgy tűnik, ez a gondolkodás működőképes, legalábbis a profitszerzés tekintetében biztosan: Michael Bay immár negyedszerre robbantott bankot a Transformers-szel, mely szériát a második rész óta folyamatosan lesújtó kritikával illet a szakma, továbbá a Sylvester Stallone nevével fémjelzett The Expendables-sorozat is töretlen népszerűségnek örvend, annak ellenére, hogy az idén nyáron debütált harmadik rész (The Expendables 3. Patrick Hughes, 2014) a mozis premier előtt közel egy hónappal felkerült az illegális fájlmegosztó oldalakra. E két sorozat között egyébként kifejezetten sok a hasonlóság. Egyfelől mindkettőre jellemző a látványközpontúság és a történet háttérbe szorítása, mellőzése. Stallone és különleges kommandója keveset beszél, annál többet lő és robbant, a pastiche-filmként vagy legalábbis az első darab esetében önreflexív műfaj- és stílusparódiaként is értelmezhető alkotásokat így a pergő akciószekvenciák szervezik. Bay robotos zúzásai esetében pedig, bármennyire is igyekszik a rendező meggyőzni a befogadót ennek ellenkezőjéről (hosszú expozíciókkal, melyek a történet fő konfliktusát hivatottak előkészíteni), a történet szinte mindegyik filmben csak ürügy arra, hogy az autobotok és az álcák csatatérként használják a Föld nevű bolygó metropoliszait, szintén óriási robbanásokkal és speciális effektekkel megtűzdelt, lassításokat és gyorsításokat gyors vágásokkal váltogató jelenetekben.

A látványorgiából fakadóan ezek a filmek kvázi attrakciós mozivá válnak, melynek alapvető tulajdonsága, hogy „közvetlenül ragadja meg a nézők figyelmét, vizuális kíváncsiságra ingerel, és izgalmas látványosságon keresztül szerez örömöt – egyedülálló eseményen keresztül, ami legyen bár fiktív vagy dokumentációs, önmagában érdeklődésre tarthat számot.”[4] Azonban sem a The Expendables, sem pedig a Transformers-széria nem elégszik meg ennyivel. A készítők epizódról epizódra növelik a tétet, így mindkét franchise (hiszen itt már brandekről és franchise-szerűségről beszélhetünk, melynek ékes bizonyítékai a filmekhez készített plakátok is) a „nagyobb, hosszabb, látványosabb” kulcsszavak mentén épül tovább.[5] E ponton érdemes megvizsgálni a The Expendables-trilógia darabjaihoz készült plakátokat.

A fenti promóciós termékek feladata egyértelmű: az impozáns sztáristállóval szeretnék eladni a filmeket. Mindhárom plakáton a főszereplők sorakoznak fel, akik az elmúlt húsz év legismertebb akciósztárjai közül kerülnek ki. A széria legfőbb feladata, hogy minden filmben egyre több híresség tűnjön fel, még akkor is, ha nem kapnak kulcsfontosságú szerepet a történetben, sőt, a túl sok akcióhősnek köszönhetően nem jut idő a fontosabb figurák bemutatására sem. Így aztán míg az első film plakátján „csak” 9, a másodikén már 11, a harmadikén pedig 16 (!) tagot számlál a Sylvester Stallone által vezetett alakulat. A blockbusterekre jellemző fokozás tehát már a plakátokon szereplő figurák számából is érzékelhető, mely a sztárkultusz fokozatos erősítésével párosul. A legutóbbi rész plakátja pedig már olyannyira túlzásba esik, hogy nem is az egymás mellett pózoló szereplők állnak a kompozíció középpontjában (ez a megoldás hasonló az első rész poszteréhez, ellentétes azonban a második epizódéval, ahol a színészek nevei kisebb betűvel vannak szedve, a középpontban a felfegyverzett szereplők állnak, tehát az arcok hivatottak felkelteni az érdeklődést), hanem a színészek egymás alatt felsorolt nevei. A filmek tartalmát ismerve ez lehetne akár ironikus gesztus is a készítők részéről. A The Expendables-sorozat ugyanis a ’80-as és ’90-es évek B-kategóriás akció opusainak állít emléket azzal, hogy az azokra a filmekre jellemző állandó elemeket (egy minden tekintetben rendkívül gonosz főellenség, aki a világ elpusztítására törekszik, de a tipikusan cselekvő akcióhősök ezt kevés beszéddel, sok egysoros, a nézők által könnyen megjegyezhető megszólalással, és még több fizikai konfrontációval megakadályozzák) túlhajtja, karikírozza, az összhatás mégis olyan, mintha a befogadó egy akkoriban készült akciófilmet látna. Ezek a filmek tehát a sztárkultuszra építenek (arról már lehetne vitatkozni, hogy mindezt komolyan gondolják-e, és nem épp egy görbe tükröt tartanak-e a sztárimádat jelensége elé), az egyetlen céljuk, hogy az egykor jól csengő nevek a veterán rajongókat becsábítsák a moziba, ezáltal a készítők szinte csak arra koncentrálnak, hogy filmenként minél több idősödő sztárt rehabilitáljanak. Minden epizód előtt az a kérdés foglalkoztatja a közvéleményt, hogy a producerek kiket emelnek be a filmbe, kikkel bővül a különleges alakulat. Nem véletlen, hogy a plakátok is erre játszanak rá, a történetre szinte egyáltalán nem lehet belőlük következtetni (ez alól a második rész posztere lehet kivétel, hiszen itt a háttérben egy zuhanó katonai repülő és egy égő város is látható). Talán csak a szereplők katonai egyenruhája tartalmaz valamiféle utalást, hiszen az első és harmadik rész posztere esetében az egyszerű, tartalmatlan háttér és a nagy betűmérettel felírt nevek egyértelműen a színészekre terelik a befogadó figyelmét. A plakátok önismétlése így utal a filmek önismétlésére is, azonban még egy fontos jelenség következik belőlük: a brand építése. Ha nem szerepelne a cím a harmadik rész plakátján, a befogadónak akkor is egyértelmű lenne, melyik film reklámját látja (ahogyan ezzel el is játszanak a The Expendables 3 kedvcsináló előzetesében, melyben csak a videó utolsó kockáin látható webcím tartalmazza a teljes címet, mégis végig egyértelmű, melyik alkotásról van szó, pusztán a képernyőn megjelenő nagy hármas szám, illetve a képkivágatba besétáló színészek által). [6]

Hasonlóan brandként, franchise-szerűen működik a Michael Bay nevével fémjelzett Transformers-széria, olyannyira, hogy a filmek plakátjai között alig fedezhető fel érdemi különbség.

A fenti plakátok hasonlósága első ránézésre is feltűnő: a már „lezárt” trilógia esetében a betűtípus megegyezik, csupán a második rész betűi kaptak valamiféle csillogó effektust, a harmadik film plakátja esetén pedig nincs belső kitöltése a karaktereknek. Ilyen szempontból érdekes a legutóbbi, A kihalás kora alcímet viselő darab plakátja. Michael Bay rendező több fórumon nyilatkozta, hogy a filmmel egy új trilógiát kezd el, és az előző három Transformers-hez képest egészen más élmény vár a nézőkre.[7] Ennek ellenére az új trilógia létrejöttére csak a megváltozott betűtípus, illetve a plakáton feltűnő több emberi alak enged következtetni. Ezeken az apró eltéréseken kívül mindegyik plakát ugyanarra az alapkoncepcióra, azaz a filmekben szereplő gigantikus robotok nagyságának kihangsúlyozására épül. Bár a posztereken az emberi szereplők láthatók az előtérben, azonban az autobotok, közülük is az emblematikus Optimus Prime vannak a figyelem középpontjában. Bay így egy újabb blockbuster-fogást alkalmaz: a néző gyermeki lelkét veszi célba.[8] Mindazonáltal ezek a Transformers-filmekhez készült promóciós anyagok többet árulnak el a szüzséből, mint a The Expendables trilógia plakátjai. Bár itt is a szereplőkön és a már említett nosztalgikus érzet felkeltésén van a hangsúly (ebben az esetben a gigászi komputeranimált robotok, a The Expendables-nél pedig a nevek láttán felidéződő emlékek felelnek ezért a hatásért, és igyekeznek elérni a néző „gyermeki lelkét”), a plakátok hátterei eseménydúsabbak. Az első három darabnál a befogadó kap a helyszínre vonatkozó utalásokat (ezek tárgya általában a nagyvárosi tér, ám legfeltűnőbb a második rész poszterén látható Hafré-piramis), továbbá minden esetben előrevetítik a vásznon látható pusztítást, mely (és itt csatlakozik a sorozat a „nagyobb, hosszabb látványosabb” hármas irányelvhez) minden filmmel egyre nagyobb, köszönhetően a folyamatosan növekvő költségvetésnek és a technikai fejlődésnek is.

Legyen szó tehát folyamatosan bővülő és minden részben hasonló célért küzdő akcióhős-gárdáról vagy a világ sorsát meghatározó, több alakváltozatban látható robotok harcáról, a folytatásos, branddé váló blockbusterek szervező elve egyre inkább az előbbi hármas fogalmi háló. A bevételi adatok egyelőre azt mutatják, hogy ez a gyártási módszer hatékony, hiszen megtérül általa a befektetett profit. Azonban, ahogy erre Huber Zoltán is rámutat: „a labda a mi térfelünkön van, (…) a kínálatot végül mégiscsak a kereslet teremti meg.”[9] A kérdés tehát: meddig lesz elég a nemzetközi közönségnek az, hogy évről évre ugyanazt kapja a pénzéért, csak kicsit kibővítve, fokozva és lassan a végletekig túlhajtva?

Felhasznált irodalom

Gunning, Tom: Az attrakció mozija. A korai film, nézője és az avant-garde. http://vmek.oszk.hu/00100/00123/00123.htm#cim0 (2014.11.30.)

Huber Zoltán: A siker ára (Mi lesz veled blockbuster?). Filmvilág, 2014. augusztus. 28-31.

Új Transformers-trilógiát ígér Michael Bay. Filmtett. URL: http://www.filmtett.ro/hir/3522/uj-transformers-trilogiat-iger-michael-bay (2014.11.30.)