A Boldog halálnapot! (Happy Death Day. Christopher Landon, 2017) című film története a Bayfield Egyetem kampuszán kezdődik, ahol Theresa „Tree” Gelbman (Jessica Rothe) egy kollégista srác, Carter Davis (Israel Broussard) szobájában ébred a születésnapja reggelén, szeptember 18-án. Bár Carter próbálna beszélgetni a lánnyal, Tree, miután megkapta a másnaposság elleni piruláját, faképnél hagyja a fiút. Tree az anyja halála óta egy nagyképű, lekezelő és önző személlyé vált. Az apja telefonhívásait látványosan ignorálja, illetve, amikor a szobatársa, Lori Spengler (Ruby Modine) egy saját készítésű muffinnal lepi meg, akkor Tree azonnal kidobja azt a kukába, hisz az „hizlal”. Természetesen az egész egyetem hivatalos a lány születésnapi bulijára, ám úton a parti felé egy babamaszkot viselő alak meggyilkolja a lányt. Ám Tree élete itt nem ér véget, újból Carter ágyában ébred. A lány kezdetben egy hatalmas déjá vu-nek érzi az eseményeket, hiszen minden pontosan ugyanúgy zajlik le környezetében, mint „tegnap”. Aznap este a gyilkos ismét megtalálja őt, s a halálos döfés után ismét Carter ágyában találja magát. Változatos halálesetek után Tree Carter segítségét kéri a történtek megfejtéséhez. A két hallgató rájön, hogy Tree valószínűleg egy időcsapdában rekedt, ahonnan csak úgy tud kiszabadulni, ha előbb végez gyilkosával, mielőtt ő végezne vele. A feszültséget tovább fokozza a filmben, hogy Miss Gelbman minden egyes visszatéréssel egyre gyengébben ébred, így szorítja őt az idő a megfejtésben.

Bár a film eredeti forgatókönyve már 2007-ben elkészült, az Idétlen időkig (Groundhog Day. Harold Ramis, 1993) és a Sikoly (Scream. Wes Craven, 1996) mashup-ja mégsem került vetítésre a mozikban. Egészen 2016-ig kellett arra várni, hogy a Bloomhouse Production újjáélessze a filmet. A stúdió remek döntést hozott, hiszen az alacsony költségvetés ellenére a film globálisan 125 millió dollár bevételt termelt, ezzel pedig minden idők 11. legnézettebb slasher filmjévé vált. Véleményem szerint a forgatókönyvíró remek munkát végzett, az előzetes alapján tűkön ülve vártam a Boldog halálnapot! bemutatását izgalmasnak látszó cselekménye miatt. A filmnézés alatt végig nyomozónak éreztem magamat, és Tree-vel együtt próbáltam megfejteni, hogy vajon ki az, aki a lány életére tört. Persze horror-vígjáték lévén van a filmben pár kiszámítható, klisés fordulat, ám mindezek ellenére sikerült végig magához láncolnia. Továbbá a színészi játék is dicséretes a filmben, külön kiemelném Jessica Rothe játékát, aki 31 éves létére remekül hozta a bulizós gólya lány figuráját.

A Boldog halálnapot! című filmet a narratívát színesítő időhurok anomália teszi igazán emlékezetessé. Ezt remekül példázza Tree hazafelé vezető útja Carter kollégiumából. Összesen 11 alkalommal láthatjuk, ahogy a hipszter srác megemeli napszemüvegét Tree előtt, ahogy a környezetvédő lány aláírást gyűjtöget, ahogy beindul a locsolórendszer, megszólal egy autó riasztója, vagy épp, ahogy az egyik egyetemista diák elájul a kampuszon. Az időhurok esetében az idő tehát nem halad előre lineárisan, hanem ciklikusan ismétlődik, újra és újra magába tér vissza. A tudományos fantasztikus filmeknek és írásoknak köszönhetően az időutazás szabályai közismertek, s ezek Christopher Landon filmjére is alkalmazhatóak. Az időutazó Tree-n kívüli karakterek az ismétlődésekből semmit sem érzékelnek. Épp ezért úgy gondolom, hogy a videojáték logika jellemzi a filmet. Ezek a mit sem tudó, „statikus” szereplők olyanok, mint a számítógépes játékok mellékszereplői, akik alapjáraton be vannak programozva a játék pályájára. Mindig ugyanazt szajkózzák, és mindig ugyanott, ugyanazt csinálják. Pontosan ezek miatt ez a film egyik stresszforrása is, hiszen csakis Tree van tudatában az ismétlődésnek. Ebben a videojáték narratívában Tree-nek lehetősége van arra, hogy beleavatkozzon az eseményekbe, végtelen életének köszönhetően kísérletezzen, sőt még arra is, hogy megnyerje a „játékot”, ezzel bizonyítva, hogy a játékosé az utolsó szó. Mint említettem, az időutazás a sci-fi filmek jellemzője. Ezekben a filmekben mindig valamilyen tudományosan bizonyítható, ok-okozati logika eredményeként jönnek létre az időhurkok, mint például egy időgép alkalmazásakor, vagy egy feketelyuk megjelenése által stb. Esetünkben egy slasher film alkalmazza az időhurok jelenségét, így itt az anomália megjelenése rejtély marad, mind a szereplők, mind a mozivászon előtt ülők számára. Így tehát nincs nézői többlettudás, az időutazás pedig csak egy narratív fogásként tűnik fel.

Mindemellett az időhurkok a főszereplő személyiségének fejlődéséhez is nagyban hozzájárulhatnak. Ez itt sincs másképp, Tree minden egyes halála után egyre jobb emberként ébred fel. Kedvesebb lesz, átértékeli életét és emberi kapcsolatait, plusz a folyamatos időutazás során szép lassan beleszeret Carterbe is. A filmben tehát az idő lehetőségként jelenik meg az újrakezdésre, tiszta lapként szolgál a főszereplő hölgy számára. Egy morális tanulságot is megfogalmaz számunkra a film, mely szerint: sorsunk a mi kezünkben van!

Jó hírrel szolgálhatok azoknak, akiknek hozzám hasonlóan tetszett a film, hiszen pár hónapja megjelent a film folytatása, Boldog halálnapot! 2 (Happy Death Day 2U. Christopher Landon, 2019) címen. Talán arról is írok majd, addig is: Boldog halálnapot mindenkinek!