Kiszínezett történelem – Szexi Tudorok és Korrupt Borgiák

Idén áprilisban indult a Showtime amerikai prémiumcsatorna legújabb saját készítésű történelmi sorozata, amely a hírhedt Borgiák életével foglalkozik. A VI. Sándor pápát és családját középpontba állító sorozat mondhatni nem sok mindent kockáztatott: a Showtime előző szériájának, a Tudoroknak a sikerét lovagolta meg, és látszólag jól tette: a csatorna megrendelte a második adagot is az ármánykodó spanyolokból.

A The Borgias elődje, a Tudorok 2007 és 2010 között négy évadon át szórakoztatta a közönséget – szó szerint. Az angol történelemben jártas elhivatott történészek viszont többször kifejezték felháborodásukat a sorozattal kapcsolatban, mondván nem követi kronologikusan az eseményeket, nem korhűek a jelmezei, és különben is borzalmas az egész. A csatorna szóvivői, valamint a sorozat készítői pedig szorgosan bólogatva fogadták el az ellenük irányuló vádakat, és vágtak vissza a tudomány embereinek azzal, hogy az ő show-juk csupán egy lehetséges (és igen merész) interpretációja a történelmi tényeknek, amelyet elsősorban a nézők szórakoztatására szántak, így az eltérések ellenére is jól idézi meg a korabeli angliai hangulatot. Elsősorban talán emiatt kezelték olyan szabadon a különböző történelmi adatokat mindkét sorozat esetében.

A Tudorok esetében a legszembeötlőbb magának a királynak, VIII. Henriknek a figurája. „Hihetetlen falánksága miatt korán elhízott, derékbősége meghaladta a 130 cemtimétert. A torkos király hordóhasával se ülni, se állni nem tudott.” – hangzik Henrik jellemzése Szántó György Tibortól. Ezek a tulajdonságok még csak-csak visszaköszönnek Holbein festményén, ám a sorozat Henrikje szinte ellentéte a németalföldi festő portréján látható alaknak: fiatal vonzó férfi, mellékállásban Anglia uralkodója, aki a négy évad végére sem tesz szer a sokszor említett fizimiskára.

Akármennyire is jelen vannak a sorozatban a kor politikai eseményei, a Tudorok voltaképpen a király magánéletét helyezi a középpontba, aki egyebek közt feleségfalóként vált híressé, tudniillik a hatból két nejét is lefejeztette. Hiába a történelmi környezet, a történet megfelelhetne akár egy korunkban játszódó szappanoperának vagy romantikus drámának, amelyet a sorozat esetében nagy adag szabadon ábrázolt szexualitással fűszereznek meg.

A The Borgias esetében is hasonló a helyzet. A korszakban még az egyházi méltóságokra is olyannyira jellemző szabados életmód itt szintén nagy hangsúlyt kap. Már a kezdő epizódban megjelenik Giulia Farnese, aki a pápa bizalmasa és szeretője szerepkörében tetszeleg mind a sorozatban, mind pedig a történeti leírásokban. A pápa, habár ideje nagy részében hatalma megszilárdításán és gyermekei előrejutásán fáradozik, a fennmaradó időben Giulia karjai közt látható. Neil Jordan a sorozat alkotója úgy jellemzi a sorozatot, mint a „Vatikánba helyezett Keresztapát”. Folyamatos zsarolással, szimóniával, hűtlenséggel, áskálódással találkozhat a néző, így valóban egy igazi maffiatörténet középpontjában találhatja magát.

A történelemtől való eltérések itt is előfordulnak. A pápa fiai közül a hírhedt Cesare Borgia a másodszülött, míg a sorozatban az elsőszülöttet alakítja, aki az apjának folyton megfelelni próbáló, moralitás és bűnök között őrlődő figura. Nehéz elképzelni róla egyelőre, hogy korában erkölcstelennek és könyörtelennek bélyegezték, aki teljesen befolyása alá hajtotta apját – habár erőteljesen halad az említett irányba. Ezen kívül a pápa lánya, Lucrezia Borgia egyelőre szintén nem a végzet asszonyaként jelenik meg a sorozatban, viszont a több helyen is megjelenő híresztelést, miszerint Lucrezia és Cesare vérfertőző kapcsolatot folytattak egymással, szembeötlően sugallja a sorozat. Úgy tűnik a The Borgias követi a Tudorok főcímében elhangzó mottót, amely a következő: „Azt hiszed, hogy ismered a történetet/történelmet [history], pedig csak azt tudod, hogyan végződik. Ahhoz, hogy megismerd a történet lényegét, vissza kell térni a kezdetekhez.”

A Showtime említett nagy költségvetésű sorozatai láthatóan arra törekednek, hogy a történelem fix eseményeit, tényeit olyan keretek közé foglalják, hogy az ne csak egy mozifilm erejéig foglalja le a nézőket, hanem hétről hétre lekösse a figyelmünket. Ennek megfelelően kényükre-kedvükre formálják át az egyes eseményeket, vagy akár a karaktereket is. Mindkét sorozatban nagy szerepet játszik a vizualitás: nagyszabású, koridéző díszletek próbálják megteremteni a megfelelő atmoszférát, és asszisztálni a csavarokkal teli történetben. Az igazi látványosság viszont mégiscsak az emberi test, illetve a szexualitás lesz: nincs olyan epizód, ahol ne játszana nagy szerepet a csábítás, vagy ahol ne jelenne meg egy vagy akár több túlfűtött szexuális együttlét.

Az alkotások egyes előzeteseiben használt kortárs könnyűzenei betétekkel viszont inkább egy mai témát feldolgozó, aktualitásokkal foglalkozó szériákhoz hasonlítható a két sorozat. A történelem híres alakjaiból reneszánsz sorozathősök lesznek, akikért hétről hétre szoríthat a néző annak ellenére is, hogy akár pár kattintással a történet végére járhatna. De ha meg is teszi, továbbra is figyeli a történéseket, ugyanis amit a Tudorok és a The Borgias nyújt, szórakoztatóbb, amolyan „szexi”, kiszínezett történelem.

Videók:

Tudorok főcím: http://www.youtube.com/watch?v=ntQOSkd3j_I

Tudorok előzetes: http://www.youtube.com/watch?v=sawkFsNSrAk

The Borgias Főcím: http://www.youtube.com/watch?v=OOoVtI9x91U

The Borgias előzetes: http://www.youtube.com/watch?v=s40diPIX-cU