Mi jut eszünkbe, ha a saját kanapénkra gondolunk, ami ott áll a nappaliban a tévével szemben, a fal mellett a kétajtós szekrénynél, a kis beugróban az ablak alatt, vagy (ki tudja miért) a konyhában a hűtő és a mosogatógép között? Kis szerencsével felvillannak bizonyos képek egy emlékezetes beszélgetésről, egy hosszú éjszakáról, egy rosszul sikerült házibuliról vagy bármi másról, ami miatt az a kanapé a miénk, és senki másé. Egyes tárgyak hangsúlyosan jelen vannak az ember életében, és akár arra is érdemessé válhatnak, hogy címszereplői legyenek Dyga Zsombor legújabb filmjének.

dyga.3

Couch Surf (2014) tíz rövid történetet kapcsol össze, amelyek egy-egy kanapé körül játszódnak. Ehhez a bútordarabhoz kötve szenved látványosan egy törött karú férj, akit a felesége tart (több értelemben is) a markában, egy másik kanapén egy másik férfi igyekszik feldolgozni, hogy általános elsőben egy kegyetlen leányzó nem táncolt vele a sulidiszkóban, majd megint változik a szín, és egy lomtalanítás szemétdombján cigarettázó hölgyet látunk, aki a kanapéja helyett inkább az élettársát selejtezné ki. A későbbiekben egy tökéletes öltönyben feszítő fiatalember állásinterjút izzad végig, egy idős hölgy macska-egér játékot játszik a férje szeretőjével, egy esetlen Don Juan kétségbeesett tervet szövöget harminc szál vörös rózsával, egy párocska szorongó szívvel várja a Pecsét Manó eljövetelét, egy párizsi drogdealernek teleszökken a hócipője a rocksztárokkal, bedrogozott tinik édes (?) hármasra készülődnek, a Pokolban pedig egy shakespeare-i halált halt nő várja, hogy vajon Rómeója valóban követi-e a túlvilágra.

dyga.plakátféle

Az epizódok között nincs igazi narratív összefüggés, nem állnak össze egy komplett történetté, helyette megmaradnak lazán kapcsolt minisztoriknak. Aki ismeri az Éjszaka a földön (Night on Earth, 1991) vagy a Kávé és cigaretta (Coffee and Cigarettes, 2003) című Jim Jarmusch-filmeket, valószínűleg ismerősnek fogja találni Dyga Zsombor alkotásának szerkesztési módját is. Ebben a hazai gyöngyszemben átkötést, központi kompozíciós elemként a kanapé képe nyújt, illetve az a jelenség, hogy a bemutatott karakterek rendre aszimmetrikus kapcsolatokat ápolnak egymással. Az egyik figura a másik fölött áll státuszából, többlettudásából, lehetőségeinek gazdagságából fakadóan, amit a film feszültségkeltő elemként és/vagy humorforrásként kezel, nem is akármilyen módon.

dyga.4

Couch Surf ugyanis vérprofi alkotás. Tudatosság és hozzáértés jellemzi a narrációt, a formanyelvet, a dramaturgiát és a rendezést is. A történetmesélés időnként ügyesen titkol el bizonyos információkat a néző elől, amelyekkel aztán az epizód végén alaposan meg is lepi őket, máskor lépésről lépésre bontja ki a feszültséget, esetenként pedig kaján vigyorral hagyja örök kételyek között a közönséget. A kamerakezelés, a zene, a színvilág és a képkompozíció beszédesen árulkodik az egyes epizódok szereplőiről és atmoszférájáról, így járulva hozzá ahhoz, hogy a film rövid időkeretek között is teljes értékű történeteket tudjon bemutatni. A karakterek frappánsak és életszagúak, a párbeszédek ütősek és tartalmasak, hála a remekül megírt forgatókönyvnek. A dramaturgiát elsősorban a humor viszi előre, ami a szereplőkből, a szituációkból vagy a párbeszédekből fakadóan varázsolja a film 84 perces játékidejét elképesztő élménnyé. Ez a filmélmény természetesen a rendező munkáját is dicséri, aki a legkülönfélébb jelenetek legkülönfélébb színészeit is képes volt úgy menedzselni, hogy a film koherens és szórakoztató tudjon maradni.

dyga.1

Akadnak persze gyengeségek is, ezek azonban nem érik el a „hiba” kategóriáját. Talán elegánsabb lett volna például, hogyha a befejezés kap egy olyan explicit zárógondolatot, ami valamilyen keretet ad a bemutatott epizódoknak – a végefőcím hangulatos, látványos és mosolyogtató, és bár tematikájában tökéletesen kapcsolódik a filmhez, a lezárás funkcióját nem igazán tölti be. A színészi játékok között elvétve ugyan, de találkozunk esetlen alakításokkal (Törőcsik Franciska a Baj van a részeg tengerésszel című epizódban kicsit modorosan formálta a szavakat, illetve Goiten Gergely és Bartsch Kata játéka helyett is inkább a forgatókönyv tette maradandóvá a Folt hátán folt jeleneteit). Emellett az egyes epizódokat összekötő inzertek kapcsán lehet kötözködni, itt ugyanis lehettek volna talán kreatívabbak, kevésbé repetitívek a készítők.

Ezeknek az apróságoknak azonban alig van jelentőségük, mivel a film magasba tornyosuló erényeinek árnyékában gyakorlatilag észrevehetetlenné tompulnak. A Couch Surf szórakoztató, ötletes és profi, igazi kincs a kortárs magyar filmgyártásban. Röviden: úgy jó, ahogy van, nem szabad kihagyni.

Hozzászólások

hozzászólás