Ki ne ismerné az előző évtized legnagyobb Disney-durranását, a Jégvarázs (Chris Buck és Jennifer Lee, 2013) című animációs mesefilmet? A már szinte unásig hallgatott Let It Go című betétdalról biztosan beugrik mindenkinek, hogy miről is van szó, hiszen a dal is körbejárta az egész világot, és hatalmas népszerűségnek örvend, akárcsak a mesefilm. De vajon sikerül-e ugyanekkora sikert elérnie a folytatásnak?

A Jégvarázs 2.-ben (Frozen II. Jennifer Lee, Chris Buck, 2019) a felnőtté válás problémái, a természet védelme, a klímaváltozás, valamint a feminizmus aktuális témái jelennek meg többé-kevésbé burkoltan, lélegzetelállító vizualitásba csomagolva. A Jégvarázs első részében főként Elsa köré épült a cselekmény, akit különleges képességgel áldott meg a természet, képes a jéggel „varázsolni”. Ennek azonban hátulütői is vannak, hiszen kishúgát, Annát megsebesítette vele. Elsa elzárkózott a világ elől, jégkastélyába menekült, hogy megóvja a világot önmagától, viszont Anna utána eredt, mivel a királyságnak szüksége volt a királynőjére, hogy véget vessenek az örök télnek. A második rész szintén Elsa természetfeletti erejét teszi meg a cselekmény fő mozgatórugójának, habár a történet több szálon fut, és ezáltal több problémát vet fel. Amellett, hogy feltárják Elsa képességének a titkát, a múltat is meg kell ismerniük, annak érdekében, hogy visszaálljon a királyságban a rend, ugyanis egy régi konfliktusban gyökerezik a jelenlegi problémájuk (Arandelle egykori királya elárulta az erdő népét és lerohanta őket). Anna és Elsa különös kötelékének köszönhetően Elsa még időben meg tudja osztani Annával, amit látott, így Anna, Sven, Kristof és Olaf útnak indulnak Elsa-val együtt, hogy megmentsék a királyságot. Útközben mindegyik szereplő saját kis története is alakul, így igazán színessé válik a cselekmény. Elsa jobban megismeri képességét és rájön fontos „szerepére”, miszerint ő a hiányzó, az ötödik elem. Olafot a felnőtté válás kérdései aggasztják útja során, és próbál rájönni az élet értelmére. Anna pedig elhatározza, hogy megmenti Elsát és a birodalmat. Eközben Kristof és Sven új barátokra lelnek, és kisegítik Annát a szorult helyzetekből. A cselekmény során Elsa és Anna jellemfejlődése a legszembetűnőbb. Anna levetkőzi naivitását és másoktól való függését, és képessé lesz önállóan is megbirkózni a nehézségekkel. Elsa pedig végre önmagára talál és egyensúly költözik lelkébe, azáltal, hogy szembesül sorsával és egyben ajándékával, miszerint a természettől kapta képességét, és ő is egy a természeti elemek közül.

A sokrétűbb és gazdagabb cselekmény miatt inkább felnőtteknek szólóra sikeredett a Jégvarázs folytatása, mintha a film elsősorban ezt a korosztályt próbálná megcélozni. Persze a gyermek nézőközönségről sem feledkeztek meg a készítők, hiszen rengeteg új dalt használnak az animációs mesefilmben, amelytől eléggé musicalszerűvé válik a Jégvarázs 2. A gyerekek valószínűleg imádják ezeket a betétdalokat, azonban a felnőtt nézők számára a sok, a történet szempontjából különösebb funkcióval nem bíró dal filmbe passzírozása, valljuk be, eléggé indokolatlannak hat. A mese kevesebb dallal is teljesen működőképes lenne, sőt, még talán élvezhetőbb is volna. Kevesebb, de fülbemászóbb dal nagyobb hatást váltott volna ki, mint a daltenger, amelyben kénytelenek vagyunk fürdőzni. Szerencsére azonban a vizualitás kárpótol a betétdalok unalmáért, ebből a szempontból az alkotók nagyon kitettek magukért. Lélegzetelállító tájképekben gyönyörködhetünk, mint például az elvarázsolt erdő látványa, vagy a csodás kékes-lilás hátterek a havas hegyek mögött; Elsa varázsereje vagy éppen a vízből életre keltett ló szintén hozzájárul ámulatunkhoz. A vizuális elemek olyan gondosan ki vannak dolgozva, hogy egyáltalán nem tűnnek mesterkéltnek, éppen ellenkezőleg, teljesen természetes hatást keltenek.

A témaválasztás terén is érződik az, hogy meg akarták szólítani a felnőtteket a családbarát animációs filmmel. Például Olaf mellékszálán keresztül a felnőtté válás problémáival ismerkedhetünk meg. A kis hóember, akit mindnyájan kedvelünk hóbortossága miatt, egyfajta személyiség-válság krízisen megy keresztül. Megkérdőjeleződik benne a lét értelme, és az, hogy kicsoda ő valójában: ilyen és ezekhez hasonló, a felnövés során mindenkiben felmerülő kérdéseken töpreng. Ezáltal egy azonosulási pontot nyújt a nézők számára, nemcsak a fiataloknak, hanem az idősebb korosztályoknak is, hiszen ez utóbbiakban a nosztalgia érzését ébresztheti fel.

A Jégvarázs 2. ökokritikus mesefilm. A város és a természet ellentéte, valamint ezek egyensúlyának megteremtése a cselekmény központi témája, ugyanis Arendelle város lakóit a természet különböző katasztrófákkal bünteti a város előző királyának gonosz tettei miatt. Az egykori király gátjával megakadályozta a folyó áramlását, beavatkozott a természetbe és az azzal harmóniában élő szomszédos népek életébe, akiket ráadásul meg is támadott. Így Arendelle jelenlegi lakói kénytelenek menedéket keresni, amíg a királynő megoldást talál. A gát feloldásával végül sikerül megbékíteni a természetet, és újra visszaáll a harmónia Arendelle és az erdő népei között. Olyan fontos üzenetet közvetít ezáltal a rajzfilm, amelyről sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni, mégpedig azt, hogy ha harmóniában élünk a természettel, az meghálálja nekünk ezt. Épp ezért vigyáznunk kell rá, óvnunk kell őt, és a természet és az ember közti egyensúly fenntartására kell törekednünk.

A város és a természet mellett a múlt és a jelen kapcsolatának fontosságát is kiemeli a film. A múlt hatással van a jelenre, azonban nem szabad a múltban élnünk. A múltbeli király kegyetlenségének következményei a jelenlegi Arendelle népét sújtják, tovább „öröklődik” a családfő tette és hatással van unokái uralkodására. Pszichológiai szempontból fontos tisztában lennünk azzal, hogy szüleink, nagyszüleink, sőt, még ükszülőink neveltetése, az őket ért élmények is belénk vannak kódolva, az őket ért traumák hatásait hordozzuk mi magunk is. Ha ezekre kellően odafigyelünk és megpróbáljuk megérteni őket, akkor saját magunkat, saját életünket is jobban érthetjük, valamint tehetünk is a jelenbeli hatásaik ellen. Ehhez azonban elengedhetetlenül fontos a múlt feltárása, amit a film is hangsúlyoz.

Végezetül a feminizmus témakörére térek ki, ami nagyon erősen jelen van a filmben. A Jégvarázs második része gyönyörű egyensúlyt teremt a nemek között. Anna személyével már az első rész is kritikát fogalmazott meg a korábbi Disney-hercegnőkkel szemben, hiszen Annán keresztül a Jégvarázs első része kifigurázta a herceggel alig megismerkedő, de azonnal szerelembe eső vagy össze is házasodó hercegnőket, rámutatva, hogy milyen sok hátulütője van az ilyen valószerűtlen helyzeteknek. A második rész egy kiegyensúlyozottabbnak tűnő megközelítést alkalmaz. Anna hercegnő itt is a rajzfilm egyik főszereplője, aki aktív, cselekvő királynő, azonban önállóságát és erejét nem hangsúlyozza túl. Igenis megmenti őt a hercege, Kristof, többször is, és az ő segítségével tudja megmenteni Arendelle népét. Ez a szemlélet a nemek közti egyensúlyt közvetíti, azt, hogy egyik sem szenved a másik árnyékában.

Összességében az új Jégvarázs egy igen üdítő színfolt a Disney-filmek palettáján. Izgalmas, több szálon futó cselekményt követhetünk végig (habár kicsit jobban is kidolgozhatták volna a történetszálakat), melynek célja, hogy több különböző perspektívát bemutasson, amelyeken gondolkodhatunk. Számos komoly, aktuális témát érint, de nem bonyolódik beléjük túlságosan, hagyja, hogy mi fogalmazzuk meg véleményünket. Emiatt a nagyok, de bájossága, humora és gyönyörű képi világa miatt a kicsik körében is tetszést arathat a Jégvarázs új része. Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy jó mesére vágyik.