Miben rejlik a román újhullám sikerének titka? Tud még újat adni vagy kifullad, bele lehet-e unni a minimalista megoldásokba? A kedvező nemzetközi visszhang hogyan befolyásolja a román közösséget? Többek között ezekre a kérdésekre kaphattunk választ a Román Filmhét sajtótájékoztatóval egybekötött ünnepélyes díszelőadásán.
Idén nyolcadik alkalommal rendezték meg a Román Filmhetet az Uránia Filmszínházban, így tulajdonképpen a hazai közönség is figyelemmel kísérhette a román újhullám felívelését. A nyitó előadás egyben a Calin Peter Netzer rendezte Anyai szív (Poziţia copilului, 2013) magyarországi premierje is volt, melyről Gabriela Matei, a Román Kulturális Intézet Igazgatója, Bogdan Dumitrache, a film egyik főszereplője, valamint Bakos Edit, az Uránia igazgatója beszélgetett.
Dumitrache hazájában, Romániában meglehetős népszerűségre tett már szert, és bár az Anyai szív elnyerte az idei Arany Medve Díjat, és azelőtti filmje, a Legjobb szándék (Din dragoste cu cele mai bune intentii, 2011) a Legjobb férfi alakítás díját hozta neki a Locarnói Filmfesztiválon, a nemzetközi áttörés még várat magára. Mint mondta, a regionális filmgyártás, így a román is, egy rendkívül zárt világot alkot, melybe egyaránt nehéz bekerülni és kitörni is belőle. Ez a zártság nem csak a lehetőségek hiányában vagy anyagi hátrányokban jelentkezik, a nyelv is korlátokat állít az alkotók elé. Az idegen nyelvű filmezés Dumitrache szerint ellentéteket mozgat a színészben, egyrészt a játék során a nyelvben kell élnie, részesévé kell válnia, másrészt a nyelv foglya is, hiszen gátat szab az önkifejezésnek. Nem közvetlenül helyezi bele magát a karakterbe, számos tényezőre, például a fordításra, kiemelt figyelmet kell fordítania.
A hazai sajtó szkeptikusan fogadta a román újhullám nemzetközi sikerét, ezen az estén is felmerült az a kérdés, hogy vajon a realisztikus témák feldolgozása és a minimalista technikák használata hosszú távon is adhat-e elegendő táptalajt a további fejlődésnek. Egyértelmű választ lehetetlen lenne adni, mondta Dumitrache, példaként azonban a szerzői típusú filmeket hozta fel, melyek önmagukban próbálnak választ találni arra, hogy mi a film jövője, valamint hogy megmaradhat-e jelenlegi, saját formájában. A román film eszerint önmagát újítja meg, mindig más és más kontextusba helyezve a már bevált komponenseket.
2000 óta a román újhullám termései sorra hoznak el rangos díjakat a legnagyobb filmfesztiválokon, csak a frissebbeket említve, az Anyai szív például idén Arany Medve-díjat nyert, a Dombokon túl (După dealuri, 2012) című alkotást pedig Oscarra jelölték a Legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Hammerstein Judit, kultúráért felelős helyettes államtitkár asszony, a díszvetítés előtti megnyitón ennek a sikernek a lehetséges okait kereste. Kiemelte a minimalista formanyelvet, a feszesen megkomponált dialógusokat, a könyörtelen dramaturgiát és a kiváló színészi alakításokat, valamint ellentétbe állította az újhullám termékeit a közönségkedvenc, blockbuster alkotásokkal. Az Anyai szív alacsony költségvetése, az erőltetett verbális és helyzetkomikumot mellőző forgatókönyve ellenére rengeteg ember érdeklődését keltette fel. Figyelembe véve, hogy művészfilmről van szó, valamint a román közönség ambivalens viszonyát a filmekkel, mely nagyrészt a filmszínházak, mozik csekély számából ered, ez jelentős sikernek könyvelhető el. Hammerstein további lehetséges sikertényezőként említette azt, hogy a román alkotások nem menekülnek a régmúltba, a jelent vagy a közelmúltat ábrázolják realisztikus tisztánlátással, kíméletlen kritikai hangot megütve, ugyanakkor nem zárják le a felvetett problémakört, újabb és újabb kérdésfelvetésre adnak lehetőséget.
Az Anyai szív egy anya (Luminita Georghiu) és fia (Bogdan Dumitrache) kapcsolatát mutatja be, melyben az anya képtelen leválni felnőtt gyerekéről, csak rajta keresztül tud kiteljesedni, a fiú pedig egyre nehezebben viseli ezt a fojtó gondoskodást. Kényszerbeteg és már-már életképtelen, minden hibáját az anyjára vetíti vissza. Egy baleset ismét visszaadja a nő kezébe az irányítást, próbálja elvesztett uralmát visszaszerezni a fiú felett. Hétköznapi szituáció, egy átlagos viszony leképződése, társadalmi kontextusba ágyazva. A fiú hiába okoz halálos balesetet, társadalmi helyzete felmenti a büntetés alól, a rétegek közötti egyenlőtlenség, átjárhatatlanság kiemelt hangsúlyt kap a filmben. A lényeg azonban a két főszereplő közti kötelék folytonos újrafogalmazása, amit főként a dialógusok, nem pedig a cselekmény visz előre.
A román újhullám sikere csak szubjektíven megítélhető, így konkrétumokat nem kaptunk a titok megfejtésére, az Anyai szív azonban közelebb vitt a megoldáshoz. A mindennapos eseményekből, a dialógusokra és a színészi játékra építve olyan katarzis bomlott ki, melyet aláfestő zenével, drámai fordulattal vagy hatalmas csattanóval sem lehetett volna überelni. Önmagában és önmagáért hatott.