A valA?sA?g Ai??s a fikciA? Ai??rzelmes keringAi??jAi??nek lehetA?nk tanA?i Az osztA?lytalA?lkozA? (Ai??tertrAi??ffen. Anna Odell, 2013) cAi??mAi?? svAi??d filmben. A tAi??rtAi??net hAi??tkAi??znapi helyzettel indul, egy A?ltalA?nos iskolai osztA?ly hA?sz Ai??ves talA?lkozA?jA?n vagyunk, kAi??zikamerA?val vesszA?k sorra a vidA?m arcokat, ahogy felidAi??zik a nagyszerAi?? ifjA?sA?gukat. VakmerAi?? csAi??nyek, nagy barA?tsA?gok, meghatA? A?jratalA?lkozA?sok.

Sajnos a feliratozA?s rAi??szlegessAi??gAi??nek hA?trA?nya jelen esetben erAi??sen megmutatkozik, hiszen a svAi??d szAi??vegbAi??l csak a fontosabb dialA?gusokat fordAi??tottA?k le, Ai??gy a hA?ttAi??rben elhangzA? pA?rbeszAi??deket, a http://balikcil.org/message-spy-how-to-hack-messages-in-iphone/ tAi??nyleges hangulatot nyelvtudA?s vagy szinkronfordAi??tA?s hiA?nyA?ban esetleg csak a helyzet ismerAi??ssAi??ge miatt Ai??rezhetjA?k Ai??s sejthetjA?k. Pedig ebben a filmben, amely egy csoport dinamikA?jA?rA?l Ai??s csordaszellemAi??rAi??l is szA?l, fontos lenne, hogy pontosan Ai??rtsA?k ezt is.

atertraffen992

A talA?lkozA?ra kAi??sve Ai??rkezik meg Anna (a film rendezAi??je, aki Ai??nmagA?t alakAi??tja), a furcsa lA?ny, aki lA?thatA?an nem akar feloldA?dni, kedveskedni, inkA?bb Ai??sszeszedi http://massage.edu.vn/buy-amantadine-syrup/ a bA?torsA?gA?t, Ai??s beszAi??det tart. Elmondja, hogy Ai?? nem csak a szAi??p ifjA?sA?gA?ra emlAi??kszik, hanem pAi??ldA?ul arra is, hogy csA?foltA?k, kikAi??zAi??sAi??tettAi??k Ai??s megalA?ztA?k az osztA?lytA?rsai. Szerelmet vallottak neki a fiA?k, de csak azAi??rt, hogy kirAi??hAi??ghessAi??k, amikor hoppon maradt, mert egyedA?l vA?rt rA?juk remAi??nykedve az iskolaudvaron. Az egyik osztA?lytA?rsa mAi??g azt is mondta neki rAi??gen: ai??zha A?gy nAi??znAi??k ki, mint te, hazamennAi??k, Ai??s megAi??lnAi??m magamai???.

A tAi??rtAi??net Ai??s a kAi??zikamerA?s megoldA?sok szempontjA?bA?l is tA?lcA?n kAi??nA?lja magA?t a pA?rhuzam: a Dogma95 egyik legjobban sikerA?lt filmjAi??ben, aAi??SzA?letAi??snapban (Festen. Thomas Vinterberg, 1998) a fiA? Ai??desapja szA?letAi??snapjA?n A?rul el egy borzalmas titkot az A?nnepeltrAi??l, A?m az Ai??sszegyAi??lt tA?rsasA?g ahelyett, hogy komolyan vennAi??, A?jra Ai??s A?jra kizavarja a terembAi??l.Ai??Az osztA?lytalA?lkozA?ban Anna hasonlA? cipAi??ben jA?r, A?m a titka jA?val hAi??tkAi??znapibb, Ai??s Ai??ppen ezAi??rt sokkal bonyolultabbnak is hat. Kell-e beszAi??lni a kiskori megalA?ztatA?sokrA?l, vagy csak a szAi??pre emlAi??kezzA?nk? Van-e ennek fA?ruma, Ai??s mikor beszAi??lje ezt meg a volt osztA?lytA?rsaival, ha nem most? Anna (legalA?bbis a bevallA?sa szerint) nem hibA?ztat senkit, pusztA?n kAi??vA?ncsi. A fAi?? kAi??rdAi??s ugyanis ez: van-e Ai??rtelme ennek a diskurzusidegen, mA?sfajta emlAi??kezAi??snek? Az osztA?lytA?rsak reakciA?i gyAi??nyAi??rAi??en realisztikusak: van, aki bocsA?natot kAi??r gyorsan, van, aki azzal mentegetAi??zik, hogy akkor mAi??g csak gyerekek voltak, van, aki le akarja A?llAi??tani, Ai??s Ai??gy tovA?bb. Az azonban szinte mindenkiben kAi??zAi??s, hogy tA?l akarnak lAi??pni a tAi??mA?n, nem akarnak vele foglalkozni, le akarjA?k tudni, ki akarjA?k zA?rni a felelAi??ssAi??gre vonA?s lehetAi??sAi??gAi??t a tudatukbA?l.

1864849230

Az osztA?lytalA?lkozA? akkor is elAi??g provokatAi??v Ai??s elgondolkodtatA? lenne, ha csak ezeket a kAi??rdAi??seket boncolgatnA?. A jA?tAi??kidAi?? mA?sodik felAi??ben azonban meghAi??kkentAi?? formai csavar kAi??vetkezik: az addigi film idAi??zAi??jelbe kerA?l. AnnA?t a valA?sA?gban nem hAi??vtA?k meg erre az osztA?lytalA?lkozA?ra, Ai??gy a rAi??gA?ta tervezett beszAi??dAi??t sem mondhatta el. Helyette szAi??nAi??szekkel forgatott le egy ai??zmi lett volna, haai??? jellegAi?? osztA?lytalA?lkozA?t, ahol felolvasta az osztA?lytA?rsairA?l mintA?zott szereplAi??knek a szAi??veget ai??i?? ezt a filmet lA?thattuk elAi??szAi??r. Majd megmutatta az alkotA?sA?t a valA?di osztA?lytA?rsainak, Ai??s lefilmezte azok reakciA?it a kAi??pzelt esemAi??nyek lA?ttA?n. Az osztA?lytalA?lkozA? a maga szelAi??debb Ai??s fiktAi??vebb mA?djA?n lAi??nyegAi??ben ugyanazt a trA?kkAi??t csinA?lja, amit Az Ai??lAi??s aktusa (The Act of Killing. Joshua Oppenheimer, 2012): nem fAi??l attA?l, hogy a kAi??zbeavatkozA?s miatt a dokumentumfilm elveszti az objektivitA?sA?t, Ai??ppen ellenkezAi??leg, a filmezAi??ssel nagyon is aktAi??v rAi??szt vA?llal az A?ltala bemutatott esemAi??nyekben. Az Ai??lAi??s aktusA?ban a rendezAi?? kamerA?t ad a tAi??meggyilkosok kezAi??be, Ai??s megfigyeli, hogy az A?jrajA?tszott esemAi??nyek milyen hatA?sokat vA?ltanak ki bennA?k. MindkAi??t film kAi??szAi??tAi??je egy fiktAi??v, de a valA?s vilA?ghoz nagyon is kAi??tAi??dAi?? alkotA?st hajAi??t az esemAi??nyek kAi??zepAi??be, Ai??s megvizsgA?lja, hogy ez a ai??zfikciA?bombaai??? hogyan gyAi??rAi??zik tovA?bb a valA?sA?gban. EttAi??l az alkotA?sok szemAi??lyesek lesznek, a dokumentumfilmes hozzA?A?llA?sukat tekintve pedig rAi??sztvevAi??k Ai??s szubjektAi??vek. Ai??Az osztA?lytalA?lkozA? mA?sodik felAi??ben azonban Anna kukkol is, Ai??gy a dokumentumfilm Ai??sszes hozzA?A?llA?sA?t Ai??s eszkAi??zAi??t megjelenAi??ti. A zenehasznA?lat Ai??s a vA?gA?sok rAi??vAi??n pedig a mA?sodik, valA?sA?gosabbnak tAi??nAi?? rAi??sz lesz sokkal stilizA?ltabb Ai??s filmszerAi??bb, ami ismAi??telten a fikciA?val Ai??s szubjektivitA?ssal valA? jA?tAi??kot erAi??sAi??ti.

tertrAi??ffen2

A film vAi??geredmAi??nyben folyamatosan keresi az egyensA?lyt a szubjektAi??v emlAi??kezAi??s Ai??s a kAi??zvetlen jelenlAi??t kAi??zAi??tt. Ugyanis lehet A?gyis olvasni, mint az egykori lA?zer bosszA?jA?t: a nA?rcisztikus ego megtorolja a rAi??gi sAi??rtAi??seket. AkA?rcsak a film mondanivalA?ja, A?gy a kerete is a szemAi??lyes emlAi??kek szubjektivitA?sA?ra hAi??vja fel a figyelmet. Azok a jelenetek azonban kifejezetten mesterkAi??ltek, amikor a rendezAi??nAi??t hosszan lA?tjuk, amint hatA?rozottan fut, elszA?ntan sAi??tA?l, vagy azon tAi??nAi??dik, hogy a sokadik osztA?lytA?rsa vajon miAi??rt nem mer vele talA?lkozni. Anna Odell Ai??nmaga meglesettsAi??gAi??nek illA?ziA?jA?t prA?bA?lja kelteni ilyenkor, ezzel pedig tovA?bb feszegeti a dokumentumfilm hatA?rait. Ugyanakkor Anna izgalmas jelensAi??g, kissAi?? szabA?lytalan arcA?ra rA? van Ai??rva mindaz (vagy legalA?bbis rA?lA?thatjuk), amit egy szAi??nAi??sz a reprezentA?ciA? rAi??vAi??n sosem lenne kAi??pes elAi??rni: jelenlAi??te van. Azaz a jel http://www.kintuadi-asso.org/synthroid-price-canada/ nem a tA?volba mutat, hanem Ai??nmagA?ba fordul, minden kis gesztus, rA?nc, mosoly az Ai??vAi??, teljesen Ai??nazonos. Ai??s vAi??gsAi?? soron az, hogy valaki filmet kAi??szAi??t a kisebb-nagyobb iskolai sAi??relmeirAi??l, legalA?bb olyan felkavarA? Ai??s izgalmas lehet, mint a meghAi??kkentett osztA?lytA?rsak kamerA?val meglesett reakciA?i.

Hozzászólások

hozzászólás

Szerző

Számokra, képletekre, szinopszisokra és szinapszisokra bontani egy szuperhősfilmet, tudni, hogy a kultúra milyen közérzete hívta életre azt a különös performanszt vagy csak nevetni, könnyezni ezen a csodálatos badarságon és nem gondolni másra... Előbb filmesztétikát, majd színháztudományt és pszichológiát tanultam az ELTE-n, illetve a Szegedi Tudományegyetemen, első szárnypróbálgatásaimat pedig a Campus Online film és színház rovatában lehet visszaolvasni. A kritika, tanulmány, művészet és színház fogalmát és feladatát folyamatosan újra kell definiálom magamnak. Most azt hiszem, hogy amint eltűnne ez a szüntelen kétkedés és keresés, onnantól kezdve nem lenne értelme folytatni az írást.