A BerlinA?lA� elsA� hA?rom napja utA?n eldA�ntA�ttem: nem akarok tA�bbA� gyerek lenni. E nyilasmisis megA?llapA�tA?sra az vezetett, hogy a felnA�tt filmesek A�tA�lete szerint a gyerekkor meg nem A�rtA�ssel, szenvedA�sekkel A�s megalA?ztatA?sokkal teli, rA?adA?sul olyan traumA?k kora, melyek egA�sz felnA�tt A�letA?nket meghatA?rozzA?k.

berlinale-2010-54

A Dogma egyik szA?lA�atyja, a dA?n Vinterberg pA�ldA?ul nA�hA?ny fA�lresikerA?lt kA�sA�rlet utA?n visszatA�rt a SzA?letA�snap csalA?dtA�rtA�net-receptjA�hez, A�s A?jra a gyerekkorban talA?lja meg minden baj okA?t, Submarino cA�mA� filmjA�ben. A kA�t nagyobb testvA�r (8 A�s 12 A�v kA�rA?l) anyjuk A?llandA? rA�szegsA�ge miatt arra kA�nyszerA?l, hogy a csecsemA� kisA�csA�t a�� mA�rsA�kelt sikerrel a�� pA?tyolgassa. Vinterberg A?gy is szikA?r, visszafogott A�s vA�gtelenA?l nyomasztA? filmet rendezett, hogy lA?thatA?an mindent megtett annak A�rdekA�ben, hogy a dogmaszerA�sA�gnek mA�g az A?rnyA�kA?t is elkerA?lje. Nincs szemcsA�s kA�p, se kA�zikamera, se ugrA?lA? vA?gA?s, a tA�rtA�net is sokkal megszerkesztettebb, rA?adA?sul a dramaturgiai fordulA?pontokon olyan megkonstruA?lt kA�peket lA?tunk (a sA�tA�tben cigizA� fejek), amelyek szimbolikus A�s a film szA�vetA�tA�l vizuA?lisan elA?tA� jellege a DogmA?tA?l teljesen idegen. A film egyA�bkA�nt pontosan a tA?lspilA?zott tA�rtA�neten csA?szik el, Vinterberg a�� illetve a kiindulA?pontkA�nt szolgA?lA? regA�ny szerzA�je a�� nem A�rezte elA�gnek a hA�tkA�znapok egyszerA� drA?maisA?gA?t (amivel a dA?n filmek oly nagy sikereket A�rtek el az elmA?lt 15 A�vben), ezA�rt tA?lhalmozta a tragA�diA?kat. A gyerekkor utA?n felnA�ttkA�nt lA?tjuk viszont a mA?r kA?lA�nA�lA� testvA�rpA?rt: a nagyobbik alkoholista A�s hajlA�ktalanszA?llA?n A�l, a kisebb kA?bA�tA?szerfA?ggA� A�s a�� mivel felesA�gA�t elA?tA�tte egy autA? a�� egyedA?l neveli a fiA?t. A film hA?tralA�vA� mA?sfA�l A?rA?jA?ban ehhez mA�g hozzA?adA?dik gyilkossA?g, dA�lerkedA�s A�s bA�rtA�n, hogy biztosan meggyA�zA�djA?nk arrA?l, ha valamit gyerekkorban elrontottak, azt kA�sA�bb nem lehet megjavA�tani.

A�rtA�kelA�s: 7/10

http://www.youtube.com/watch?v=RXQsSStHI5c

HasonlA?kA�pp vA�lekedhetett Mat Whitecross is, aki Winterbottom mellett dolgozott az utA?bbi idA�ben, A�s akinek mindehhez Ian Dury rA�gA�s A�lettA�rtA�nete is bizonyA�tA�kul szolgA?lt (Sex & Drugs & Rock & Roll). Az alternatA�v rock A�s punk hatA?rA?n mozgA?, gyerekkorA?ban fA�lig lebA�nulA? A�nekes-zeneszerzA�-szA�vegA�rA? kaotikus, kereteket rombolA? A�letvitelA�t sikerA?lt meglepA�en konvencionA?lis mA?don elmesA�lni, a film sorA?n nA�hA?nyszor felvillanA? animA?ciA?s betA�tek inkA?bb csak megtA�vesztA�sre jA?k. RA?adA?sul az A?llandA?an megbicsaklA?, majd pillanatokra felvillanA? A�letA?t magyarA?zata is banalizA?lt freudi gondolkodA?srA?l tesz tanA?bizonysA?got: a felnA�ttkort pA?rhuzamosan lA?tjuk a nyomorA�ksA?gtA?l A�s apanA�lkA?lisA�gtA�l sA?jtott gyerekkor jeleneteivel, A�s hamar nyilvA?nvalA?vA? vA?lik, hogy minden felfelA� A�velA�s a karrierben egy fiatalkori trauma feldolgozA?sA?nak kA�szA�nhetA�.

A�rtA�kelA�s: 5/10

http://www.youtube.com/watch?v=KAentMF22m0

Azt mondjuk egy percig sem gondoltam, hogy Irakban az elmA?lt 10-15 A�vben bA?rminek lenni jA? volt, de pA�ldA?ul gyerekkA�nt se lehetett kA�nnyA�. A versenyben vetA�tett Son of Babylon, Mohamed Al Daradji filmje 2003-ban jA?tszA?dik, hA?rom hA�ttel SzA?ddA?m elfogA?sa utA?n, A�s egy kurd kisfiA? utazA?sA?t mutatja be a nagymamA?jA?val. A rendszer nyugati emberjogi aktivistA?k A?ltal bA�rA?lt leverA�se azonban azzal is jA?rt a�� A�s valA?szA�nA�leg erre nem hA�vjA?k fel elA�gszer a figyelmA?nket a��, hogy megnyA�ltak a politikai foglyokat rejtA� bA�rtA�nA�k. A kA�t fA�hA�s azA�rt indul el a messzi A�szakrA?l, hogy megkeresse az ily mA?don A�vekkel ezelA�tt elzA?rt Ibrahimot, a kisfiA? apjA?t A�s a nagymama fiA?t. ValA?di road movie ez, abban az A�rtelemben, hogy a szereplA�k a szA�tesA�ben levA� iraki tA?rsadalom kA?lA�nbA�zA� rA�tegeit reprezentA?lA? embereket ismernek meg, A�s e talA?lkozA?sok illetve tapasztalatok az A� vilA?gkA�pA?ket is megvA?ltoztatjA?k. A film azonban sajnos tA?lzottan didaktikus, egyre tA�bbszA�r rA?gjA?k a szA?nkba a szA?ddA?mi rendszer szA�rnyA�sA�geit, ahogy hA�seink mA?r nem a bA�rtA�nA�kben, hanem a jelA�letlen A�s A�ppen feltA?rt tA�megsA�rokban keresik az elvesztett fA�rfit. RA?adA?sul az elnagyoltan bemutatott tA�rtA�nethez kevA�s A�tlete volt a szerzA�nek, A�gy nagyjA?bA?l 50 perc utA?n unalmassA?, A�nismA�tlA�vA� vA?lik a mozi.

A�rtA�kelA�s: 5/10

http://www.youtube.com/watch?v=SbNfnnKEDmg

Lehet, hogy gyereknek nem kA�nnyA� lenni, de mint kiderA?lt, szA?lA�nek sem az. ErrA�l az argentin rendezA�nA�, AnahA� Berneri mesA�lt egy gyA�nyA�rA� filmben, de rA?la majd kA�vetkezA� alkalommala��

Hozzászólások

hozzászólás

2 Responses

  1. Tóth Andrea Éva

    Szívesen olvastam volna a megtalált Buenos Aires-i részek kiegészítésével vetített Metropolisról. Én bár láttam élőben tévében, de érdekelt volna, milyen is volt a hangulat élőben a Berlinárén.

    Válasz
  2. zsengezsolt

    Írtam volna róla, ha eljutottam volna, de sajnos már nem értem el. Izgalmas lehetett, de valszeg negyedóránál többet nem bírtam volna a -10 fokos fagyban.

    Válasz