A test és a nemiség szerepe a Rémségek kicsiny boltja című horror-musicalben

Audrey

A női főszereplő, Audrey (Ellen Greene) karakterén keresztül Mulvey tipikus passzív, eltárgyiasított nőalakját vehetjük szemügyre. Sztereotip jellege már-már karikatúrába hajlik. Minden pillanatában egy csinos, butácska, erőtlen karaktert láthatunk. Semmi más szerepe nincs, mint hogy Seymour (Rick Moranis) vágyának tárgyát képezze, először, mint a távolról szemlélt elérhetetlen, később pedig a romantikus kapcsolat képében. Gyengesége, egyszerűsége valószínűleg azért szükségszerű, hogy magyarázatot adjon arra, hogy vonzó külleme ellenére miért lehet egy olyan férfiatlan és befelé forduló ember számára is hihető partner, mint amilyen Seymour.

Orin Scrivello

A Steve Martin által alakított fogorvos Audrey párja. Legalább ugyanannyira karikaturisztikus férfialak, mint amennyire barátnője karikaturisztikus nő. Minden mozdulata erőszakot, lobbanékonyságot közvetít. Karaktere a Dentist! című dalban ismerhető meg a leginkább, amelyben voltaképpen elmeséli a teljes életpályáját (azaz: durva, szadista ember volt születésétől kezdve). A jelenet tánckoreográfiája (már ha táncnak vehető az Elvis Presley stílusú pózolás imitációja) is hirtelen mozdulatokra, nem mellesleg a környezetében tartózkodó embereknek történő fájdalomokozásra épül. Mulvey szerint a voyeurizmus és a szadizmus párhuzamban állnak, azonban Scrivello és Seymour karaktere között pont ez a két parafília adja a fő ellentétet. Míg Seymour távolról szemléli, csodálja Audreyt, Scrivello tárgyként, játékszerként kezeli, a csodálat leghalványabb jele nélkül. Ilyen formán egyfajta ideológiai antagonistává válik, szemben Seymourral, és a vele – a voyeurizmus által – azonosuló nézővel.

Seymour Krelborn

Seymour a történet igazi főszereplője. Audreyhez hasonlóan erőtlen karakter. Tehetetlensége miatt kerül a voyeur szerepébe. Míg Fred Astaire-t szerepeiben úgy szokták jellemezni, hogy egy nem túl megnyerő küllemű ember, aki tánctudásával kompenzál, Seymournak ilyen szempontból nincsen megváltó tulajdonsága. Alacsony, vézna figura, akinek a tánc sem kenyere. Egyetlen pozitív tulajdonsága, a jószívűsége is megkérdőjeleződik, amikor (igaz, külső manipulációra) gyilkosság árán próbál közel kerülni szíve választottjához. A Rémségek kicsiny boltja esetén a romantikus szál nem a történet motiváló ereje, hanem a gyenge főhős irányításának eszköze. Seymour nem elbűvölő, hanem szörnyű dolgokat művel kedveséért, majd amikor a dolgok kicsúsznak az irányítása alól, konfliktusvállalás helyett először menekülni próbál. A rendezői (ami voltaképpen az eredeti) változat esetén a konfliktus is az ő bukásával végződik. Seymour nem képes felnőni a szerepéhez, mondhatni, nem bír férfi lenni. Gyengesége miatt a történet végére elveszíti a két legfontosabb dolgát: a nőt, aki szeret, illetve a saját életét.

Audrey II

A történet fő antagonistája, egyszersmind a legérdekesebb és szó szerint a legidegenebb szereplője. Audrey II egy gonosz húsevő növény a világűrből, aki teljesen kiforgatja, és saját képére formálja az egész musical világát. A film ugyanis az ő vágyainak beteljesüléséről szól, ami nem a romantikával van kapcsolatban, hanem a táplálkozással és a szaporodással. Ilyen téren sokban emlékeztet az Alien-filmek anyakirálynőjére, akinek kapcsán a női archetípusok közül az „ősanyát” szokták emlegetni: a domináns, hatalmas őserőt, amelynek más szerepe sincs, mint falni és utódot nemzeni. Audrey II egy androgün jelenség. Hímnős jellege emlékeztet a Rocky Horror Picture Show (Jim Sharman, 1974) Frank-n-Furter nevű karakterére, aki szintén az űrből érkezett, és szintén kétes (kettős?) nemiséggel bír. Külsőre egy nőies, telt ajkú szájra hasonlít (igaz, hatalmas agyarakkal), hangja azonban kimondottan öblös férfihang. A film nagy részében a viselkedése is inkább férfira vall. Felvállalja, hogy segít Seymournak elnyerni Audreyt, cserébe az ételért, mint egy jó barát, vagy mint egy wingman, egy „szárnysegéd”. Emellett egy jelenetben „megindul” egy nő hátsó fele irányába is. Ez azonban mind csak megtévesztés, ahogy terebélyesedik, egyre határozottabban kezd uralkodni Seymour felett. Audrey II kihasználja Seymour Audrey iránti rajongását saját táplálékszerzési vágya beteljesítésére, majd amikor kellően megerősödött, felfedi „női” voltát. Bemutatja az utódait és megfosztja Seymourt mindenétől. Audrey II férfiként passzív, kiszolgáltatott, nőként domináns, aktív szereplő.  Bár látszólag segíteni akar, végül végez magával Audreyval is, mikor kiderül, hogy a segítségével Seymour megmenekülhet a szolgai szerepétől. A végső összecsapásuk során majdhogynem szóról-szóra megelevenedik a Mulvey által leírt kasztrációs félelem, a Mean Green Mother From Outer Space című dalban ugyanis elhangzik tőle az „I’m gonna bust your balls” mondat, ami bizonyos értelemben kasztrációként értelmezhető (ráadásul a szót tett követi). Így – szemben az „első” Audreyval, aki egy férfibűvölő, bájos, törékeny nő –, Audrey II egy férfipusztító, maszkulin jegyekkel felruházott nő-szörnyeteg.  Seymourral való kapcsolatában egy basáskodó, gyermekétől megválni nem képes, abba a végsőkig kapaszkodó anya, és egy manipulatív, domináns házastárs keveréke. Ha így értelmezzük, még inkább illik rá a „Mean Green Mother”, azaz a „gonosz zöld anya” megnevezés, amit ő használ saját magára.

A Little Shop of Horrors rendezői változata értelmezésében tehát a nemek annyira nem is fontosak, mint az erős karakter. A főszereplők tragédiáját – akár nő, akár férfi – önbizalom-hiányuk és egy náluk hatalmasabb őserő okozza, a szerelem pedig nem mentheti meg őket.