Ryan Gosling debütáló rendezése, a Lost River (Lost River. Ryan Gosling, 2014) misztikus története Detroit környékén, egy kisvárosban (a film címét adó Lost Riverben) játszódik. Annak a Detroitnak a környéke a helyszín, amelyik az egyik legveszélyesebb város egész Amerikában, és amelyik a második leggyorsabban zsugorodó város a Missouri állambeli St. Louis mellett[1]. Ez a nyomasztó atmoszféra adja a film alaphangulatát, amelyből hőseink megpróbálnak kitörni.

01

Már a film kezdő képsorai is árulkodnak arról, hogy történetünk alapvetően „sérült” környezetben játszódik, és a film erre az erőszakos, romokkal teli helyszínre kalauzolja el a nézőt. Történetünk főszereplői a szegénység és őrület sajátos egyvelegét alkotják. Billy (Christina Hendricks) egyedül neveli két fiát, az alig pár éves Frankyt és a tizenéves Bonest (Iain De Caestecker). Bones azért, hogy segítsen eltartani szeretteit, rezet lop az elhagyatott épületekből. A kisváros egy részét és pozitív hőseinket egy Bullynak (Matt Smith) nevezett félőrült zsarnok tartja félelemben, aki a maga módján Bullytown-nak is nevezi a város általa uralt részét. Billyék szomszédja egy olyan lány, Rat (Saoirse Ronan), aki néma nagynénjével él, és akihez lágy baráti szálak kötik a fiatal Bonest. Hogy ne veszítsék el az otthonukat a jelzálog miatt, Billy munkát vállal egy olyan klubban, ahol igazán extrém performanszokkal „szórakoztatják” a nézőket. A performansz olyan sajátos formája ez, ahol a showműsor csupán mellékelem és az azt megszakító, illetve felváltó, sokként ható hirtelen váltások kirívó formákként jelennek meg (mint például a megrendezett gyilkosságok, banális késdobáló előadások és csonkítások), ezáltal cirkuszt kínálva az iszonyatosan ingerszegény közönség számára. Az igazi előadás mégis a színfalak mögött, pontosabban inkább alatta játszódik. Ugyanis a sok pénzt kereső nőknek egy hermetikusan zárt átlátszó nőalak (melyet kagylónak hívnak) mögé bújva kell élő panoptikumként, részben kiszolgáltatva állniuk, miközben a sokat fizető kuncsaftok élvezhetik a pénzért vett idejüket és úgymond uralkodhatnak a nők felett.

02

Maga a klub egyébként némileg a Csak Isten bocsáthat meg (Only God Forgives. Nicolas Winding Refn, 2013) képi világát idézi, a film szintipopos betétdala pedig ugyanahhoz a Chromatics-hoz fűződik, amelyik a Drive – Gázt! (Drive! Nicolas Winding Refn, 2011) című filmben is közreműködött. A film eredeti filmzenéjét egyébként az együttes egyik tagja, Johnny Jewel szerezte. Az meg csak hab a tortán, hogy a klub tulajdonosát, Dave-et (Ben Mendelsohn) és a bárban dolgozó Cate-et (Eva Mendes) Gosling a Túl a fenyvesen (The Place Beyond the Pines. Derek Cianfrance, 2012) forgatásán ismerte meg.

A film sajátosan keveri a fantasztikum és a misztikum elemeit, hiszen Rat történetéből megtudjuk, hogy a város is ugyanarra a sorsra jutott, mint sok másik, amelyet elöntött a felduzzasztott folyó. Állítása szerint minden okkal történik és egy gonosz átok ül a városon, melyet csak úgy lehet megtörni, ha a felszínre hoznak egy darabot a régi városrész romjai közül. Ezt a tárgyat egy dinoszauruszfej szimbolizálja, amit Bones a folyó által elárasztott állatkertből hoz majd fel. Később, a film vége felé ezt a fejet vágja hozzá a Bully által vezetett autóhoz, amely aztán végső soron a zsarnok halálához is vezet. Egy nem a mi világunkhoz tartozó tárgy által győzhető csak le a film kaotikus karaktere és törhető meg a Rat által elmondott átok, amely egyben az a lánc is, amely Bonest a városhoz köti. Ezt a hőstettet egyébként a film azon jelenete is bemutatja, amelyben Bones és Rat egy olyan régi filmet néznek, amelyben a hős lovag megküzd egy sárkánnyal a királykisasszonyért. Később a filmben mindhárom karakter egy autóban ülve kocsikázik, békében.

03

Ugyanakkor Billynek is el kell szakadnia attól az életformától, amelyet él, és amelyből az egyetlen út az, ha az őt molesztáló és szintén őrült klubtulajdonost, Dave-et megöli. Erre akkor kerül sor, mikor ő kiszolgáltatva áll a plasztik kagylóban és ez még kibírható is lenne, csakhogy Dave-nek távirányítója van ehhez és a rémült Billy végül leszúrja őt egy késsel. A film misztikussága mintha itt gyengébb volna, mint a Boneshoz tartozó szál.

Érdekes kapcsolat figyelhető meg az emberek és a város között, hiszen a szándékos gyújtogatások, az elhagyatott házak és romok mintha kihatással lennének Lost River lakóira. Rat nagynénje az idő „aranyketrecébe” zárva ugyanazt a felvételt nézi nap, mint nap, amelyen a fiatalkori esküvője látható. Traumáját, férje elvesztését nem képes feldolgozni, boldog emlékek közé temeti magát. Megreked az időben, miközben lassan elhal körülötte minden, beleértve őt magát is. A városban rendfenntartó egységeket sehol sem látunk, így az erőszak valamilyen közvetett módon mindig ott van az utcákon, figyelve bennünket. Bully autója is ennek a szimbóluma, hiszen a hátsó ülésen, mint afféle trón emelkedik ki egy kék bársonyülés, amelyről szemlélhetővé válik ez a világ. Egy félig romos, elhagyatott, lángoló házakkal díszített város ez, amelynek veszélyben levő kvintesszenciája veszélyezteti a lakóinak józan eszét, az ember egzisztenciáját is. Egy jövő nélküli városból értelemszerűen csak a menekülés lehet az egyetlen kiút, nemcsak a testi épség megóvása, de a normalitás megóvása miatt is. Ez a film végén hőseinknek sikerül is.

04

A film bármennyire is misztikusnak tűnik, csupán a felszínt karcolja. Gosling bár kevés karakterrel dolgozik, azok nagyrésze mégis mintha nem kapna elég teret, felületes marad. Vagy egyáltalán nincs, vagy alig van mélységük. Ezen még a jónak mondható színészi alakítások sem tudnak nagyot javítani. Végső soron a film maga is igen felületes és a történet is nagyon vontatottan halad előre. A film kidolgozatlanságát a rengeteg közepes és negatív kritika mellett talán alátámaszthatja az is, hogy kétmillió dolláros kisköltségvetése ellenére is nagyot bukott, hiszen kevesebb, mint fél milliót hozott csak vissza.



[1] Az elhagyott házak és romok nemcsak a film expozíciójában, hanem más jelenetekben is többször előtűnnek.

Hozzászólások

hozzászólás