Az utóbbi években a skandináv krimi népszerűsége töretlenül ível felfelé, elég csak a Millenium-trilógia (Män som hatar kvinnor, Flickan som lekte med elden, Luftslottet som sprängdes. Stieg Larsson, 2005, 2006, 2007), valamint a belőle készült skandináv bűnfilmek (A tetovált lány. Män som hatar kvinnor. Niels Arden Oplev, 2009; A tetovált lány. The Girl with the Dragon Tattoo. David Fincher, 2011; A lány, aki a tűzzel játszik. Flickan som lekte med elden. Daniel Alfredson, 2009; Millenium 3. – A kártyavár összedől. Luftslottet som sprängdes. Daniel Alfredson, 2009) nemzetközi sikerére gondolnunk.

A Nyomtalanul (Kvinden i buret. Mikkel Norgaard, 2013) című dán thriller Jussi Adler-Olsen azonos című krimijét (2011) adaptálta. Olsen krimisorozatának első kötetét további három követte: Fácángyilkosok (Fasandræberne, 2012), Palackposta (Flaskepost Fra P, 2013), A 64-es betegnapló (Journal 64, 2013). A forgatókönyv Nikolaj Arcel nevéhez kötődik, aki Rasmus Heisterberg mellett A tetovált lány című film forgatókönyvének társszerzője volt. A műfaji sémákat követő Nyomtalanul a tavalyi év legnagyobb sikere volt hazájában.[1]

nyomtalanul_05

A skandináv detektív-thrillerek egyik jellegzetessége, hogy nemcsak a nyomozást, de a bűntényt feltárók személyét és az ő egyéni történetüket is bemutatják. Az út, amelyet a detektív a nyomozás során bejár, lehetőséget ad a jellemének kibontására, sőt, egyfajta önkeresésre, önmaga újraértelmezésére is. A bűntények hátterében gyakran személyes, családi tragédia és/vagy trauma áll. A Nyomtalanul a zsáner összes meghatározó elemét magán viseli, de van, amit jobban kibont és van, amit kevésbé.

A dán zsarumodellt az öntörvényű és makacs Carl Morck (Nikolaj Lie Kaas) képviseli. A történet elején súlyos szakmai hibát vét, ennek köszönhetően nemcsak magát sodorja bajba, de a legjobb barátja lebénul, harmadik társuk pedig halálos sebet kap. A nyomozó három hónap kényszerpihenő után tér vissza, és a nemkívánatos asszisztenssel, Assaddal (Fares Fares) együtt megkapja a Q-ügyosztályt. Az elmúlt 20 év megoldatlanul lezárt ügyeit kell újra elővenniük és átnézniük, hogy kiszűrjék az esetleges hibákat, és végleg lezárják az eseteket. A feladat látszólag nem tartogat túl nagy szakmai kihívást, sőt, Morck karrierjének mélypontját jelenti. Vele ellentétben Assad kifejezetten lelkes, addigi feladataihoz képest számára ez előrelépés.

nyomtalanul_06

Morck felfigyel az öt évvel korábbi Merete-ügyre. A nyomozati akta szerint Merete Lynggaard (Sonja Richter) politikusnő öngyilkosságot követett el, miközben kompon utazott fogyatékos öccsével, Uffé-val (Mikkel Boe Folsgaard). Holttestére azonban soha nem találtak rá, ráadásul a nyomozás részletei is homályosak. Morcknak szemet szúrnak a körülmények, amelyek nem tűnnek „ideálisnak” egy öngyilkossághoz. Úgy gondolja, hogy magas a bűncselekmény valószínűsége, ezért megkezdik a nyomozást. Az események rekonstruálásának fő akadálya, hogy az egyetlen lehetséges szemtanú Merete öccse, aki a gyermekkorában átélt autóbalesete óta disszociatív személyiségzavarral küzd, és senkivel nem lép kontaktusba verbálisan.

A suspense hatás a filmben úgy érvényesül, hogy a néző egy bizonyos pontig előrébb jár, mint a nyomozók. Ugyanis a narráció az eset felgöngyölítésével párhuzamosan azt is bemutatja, hogy mi történt valójában Meretével. A nőt elfogta, és nyomáskamrába zárta egy ismeretlen férfi (Peter Plaugborg). A tett hátterében álló személyes motivációnak, vagyis a bosszú okának kifejtésére a direktor nagy hangsúlyt fektet. Mint a skandináv bűnfilmekben általában, ebben az alkotásban is megtörténik a fogvatartó gyermekként átélt traumájának tematizálása.[2] A nyomozás az ismeretlen férfi múltjának feltárása révén egy beteg elme belső világába kalauzolja a nézőt. A férfi múltjának nyomasztó részleteire a skandináv bűnfilmek védjegyének számító sötét és komor atmoszféra erősít rá. Eric Kress operatőr bámulatos képekkel dolgozik, amelyek a legtragikusabb eseményeket is festői szépséggel ábrázolják. A film noir hangulatát idéző plasztikus képi világ zöld szűrőjén át felsejlik a Hetedik (Se7en. David Fincher, 1995) című film hatása. A történetben megjelenő bosszú-tematika és annak kibontása pedig némileg az Oldboy (Chan-wook Park, 2003) című film utánérzésének tűnik. Bár a bűntény motivációja, a bosszú oka irreálisnak tűnik, az ahhoz vezető események sorozata világosan és logikusan levezetett.

nyomtalanul_02

A nő nyomáskamrában töltött helyzetével való nézői azonosulást az alkotó a belső fokalizáció hatásos eszközével éri el. Meretével együtt mi is átéljük a vakító fény és a dobhártyát beszakító süvítő hang testre gyakorolt hatásait minden alkalommal, amikor az atmoszféra-nyomás növekszik a kamrában. A film gyenge pontja, hogy Merete szenvedéseinek (az éhezés, a mozgás és a tisztálkodás hiánya) bemutatására nem helyez elég nagy hangsúlyt. Minden átélt szenvedést egyetlen – egyébként meglehetősen hatásos – jelenetbe próbált belesűríteni: fájdalmasan hosszú képsorokon láthatjuk, ahogyan a nő egy fogóval szabadul meg a saját begyulladt fogától.

A karakterábrázolás során megismerjük a zsánerhez kötődő szereplők tipikus jellemvonásait, a személyiségek bemutatása során azonban nem ás mélyebbre a rendező. Merete karakteréről szinte semmit nem tudunk meg, az ő személye és a tragédiája csak eszköz egy másik sors drámájának megmutatására. Morck, a családját elvesztő, remegő kezű, nyugtatókon élő türelmetlen zsaru, aki a munka megszállottja. Assad a férfi ellenpólusaként a nyugodtságot és a humort képviseli. Ahogy fokozatosan kibomlik a történet, kiderül, hogy a kiégett Morck számára a nyomozás egyfajta önterápiát is jelent. Önfejűségét és makacsságát a majdnem végzetesen záruló akció után a Merete-ügy újfent próbára teszi.

nyomtalanul_04

A film összességében szépen építkezik, a nyomozás izgalma és az általa keltett feszültség is folyamatosan jelen van. Továbbá ismét igazolást nyer a tény, hogy a szociopatává válás hatásmechanizmusának ábrázolásában a skandinávok utánozhatatlanok. A rideg hangulat tökéletes megteremtése mellett a legbrutálisabb történetbe is képesek bevinni a humorukat, amely kétségtelenül isteni. A skandináv bűnügyi irodalom és film rajongói számára jó hír, hogy a krimisorozat első darabjának filmadaptációját övező zajos siker után hamarosan a többi könyvet is vászonra viszik.


[2] „A »kísért a múlt«-tematikát pedig sok esetben családi és gyerek-tematika egészíti ki, azaz a múltbéli történések középpontjában gyerek vagy gyerekek állnak, illetve súlyos családi titkok lapulnak a bűnügy hátterében.” Vajda Judit: Hideg nyomon. Filmvilág, 2013/11. 24.

Hozzászólások

hozzászólás