A zöld sárkány gyermekeinek első képkockája világos szemléltetőeszközként demonstrálja a magyar film egyik legnagyobb rákfenéjét: a hazai („mainstream”) színjátszás és a mozi egyre bántóbb inkompatibilitását. Ezen a képen Rátóti Zoltán (aki amúgy a film leginkább egysíkú figurájának megformálásában jeleskedik) ingatlanügynökként sötét öltönyben, mappáját karjaival magához szorítva, a szorongó lúzer kisember közhelyes pózában néz szembe velünk. Az életszerűséget messziről kerülő, a karaktert klisészerűen leegyszerűsítő póz talán nem lenne annyira bántó, ha a színész (és a rendező) az elkövetkező másfél órában, amelynek szinte minden snittjén szerepel, legalább tudna valamit mondani erről az alakról.

A történetet egy ingatlanügylet lendíti mozgásba, amely során a kétes, szaunázgató és vodkázó skandináv üzletember pont azon az ügynökségen keresztül akar megszabadulni budapesti tulajdonaitól, amelynél hősünk dolgozik. Egy külvárosi lepukkant raktárépület gyors értékesítése lesz János feladata, ezt azonban jelenleg kínai vállalkozók bérelik. Bár a szerződés szerint ők könnyedén kitehetők, a raktárban nem csak dolgozó, de ott is élő kínainak életbevágóan fontos, hogy még két hónapig ne kerüljön eladásra az épület. Így a film végeredményben kettejük kamaradrámája lesz, hiszen a sztori tétje az, hogy miként tud két idegen, a nyelvi különbségek miatt még kommunikálni is alig képes ember egy ellenérdekelt szituációban fokozatosan egyre közelebb kerülni egymáshoz. János nemsokára „beköltözik” a raktárba, ahol a kínai srác kis irodaszerűséget rendez be neki az egyik sarokban – az persze kissé érthetetlen, hogy egy ingatlanügynöknek miért kell állandóan az eladni szánt épületben tartózkodnia, de ezen a rendező nagyvonalúan felülemelkedik.

A páros viszonyának alakulása két tényező miatt izgalmas. Az egyik a kínait alakító amatőr Yu Debin, aki pont a tanult gesztusok hiánya miatt tud minden pillanatban jelen lenni a vásznon. Viselkedésében az az érdekes, hogy nemcsak Jánost, de minket is át tud időnként verni arra vonatkozóan, hogy akkor ő most éppen kedveskedik ennek az idétlen magyarnak, vagy akadályozni próbálja az üzletet. Alakítása néhány igazán emberi helyzet létrehozását teszi lehetővé.

A másik tényező a rendező által remekül megjelenített tárgyi környezet. A raktárban a hatalmas dobozhegyek között az élet apró szigeteit alakította ki a kényszerűen ott dekkoló Wu, ezek pedig tele vannak a kínai ipar által gyártott gagyiáruk elképesztő skálájával az idióta billegős tetejű ébresztőórától a színes lampionokon és a forgókon keresztül a ventillátorokig vagy a Tesz-vesz város könyvig. A rendező olyan gondosan gyűjti össze és helyezi aktívan bele a történetbe ezeket, hogy ezek a tárgyak mintegy harmadik főszereplőjévé válnak a filmnek.

A_zold_sarkany_gyermekei_1

Miklauzic Bence a Simó-osztály ígéretes tagjaként szinte tíz évvel ezelőtt mutatta be első játékfilmjét, a kifejezetten erős pillanatokat is felmutató Ébrenjárókat – azóta azonban nem sikerült mozifilmet forgatnia. A zöld sárkány gyermekei gyártásának nehézségeiről sok hír érkezett előzetesen, elmaradt kínai forgatásról is hallhattunk, és úgy tűnik, bár a szerzők mindent megtettek e nehézség hatásainak kiküszöbölése érdekében, az mégsem sikerült maradéktalanul. A fentebb felvázolt alapszitu lényegében egy órán keresztül tart ki, onnantól nagy szükség lenne egy olyan erőteljes fordulatra, ami új mederbe tereli a történeteket, és nem ugyanazt rágja tovább. Elképzelhető, hogy az eredeti forgatókönyv szerint ezen a ponton kellett volna hőseink Kínába kerüljenek, mivel azonban ez kimaradt, egyre lanyhuló érdeklődéssel figyelhetjük tovább a két fickó ambivalens viszonyának alakulását.

A szerzők is érezhették, hogy hiányzik innen még valami, ezért ezen a ponton – meglehetősen erőltetett módon – bevonták a történetbe a pizzafutárként üzemelő lányt (Bánfalvi Eszter). Az ő jelenlététől – illetve az ingatlan körüli helyzet fokozódása révén – Wu és János bimbózó kapcsolata gellert kap, és egy új, a holtpontról végül magát a sztorit is kimozdító irányba kezd fejlődni. Az egyenetlen ritmus, az időnkénti meg-megdöccenés ellenére szerethetően visszafogott, némelykor kedves, finom, emberi léptékű humort is felmutatni képes film A zöld sárkány gyermekei – és valószínűleg nem is kíván más lenni.

Hozzászólások

hozzászólás

Szerző

Elszállt, lassú filmek megszállottja, az északi és ázsiai filmesek rajongója. Szabadúszóként filmkritikával foglalkozik, a filmelmélet és a vizuális kommunikáció különböző bugyrait kutatja, mindezeket a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanítja.