Apertúra Magazin

Miért szeretünk moziba járni? Nyilván, mert szeretjük a jó filmeket. Jó film alatt pedig a kanonikus történet struktúra szabályainak megfelelő filmeket értjük általában. Hiszen nekünk, nézőknek az nyújt katartikus élményt, ha a főhős leküzdi az előtte tornyosuló akadályokat, megoldja a történetben felmerült konfliktust. És már kész is a happy end! De mi történik, ha nem egy klasszikus narratívával kerülünk szembe? Lehetséges-e egyáltalán történetet mesélni ok-okozati viszonyok és motivációk nélkül? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ a Goodbye, Dragon Inn elemzésének segítségével.

Itt folytatódik »

Some heroes are real – olvashatjuk a film szlogenjét. De milyen is egy „valódi” hős Nicolas Winding Refn értelmezésében? Véleményem szerint a Drive, csakúgy mint a dán rendező korábbi alkotásai, a hasznavehetetlenség ábrázolásának sorába illeszkedik.[1] Cikkemben Gilles Deleuze filmelméletét alapul véve vizsgálom meg a protagonista megformálását, valamint a hang és a jellemábrázolás viszonyát.

Itt folytatódik »

A művészetek számára komoly siker, ha az előzménynek tekinthető gondolatok megjelenítésén túl újabbak kialakulását is lehetővé teszik. Az emberi tevékenységek közül egyedüliként, a művészi alkotás döntő hangsúlyt helyez formai sajátosságaira. Csak rá jellemző, hogy már az elindulásnál az elrendezés és „díszítés” mikéntjében látja az inspiráció és a tapasztalatvilág bővítésének lehetőségét, valamint hogy ezen eszközök segítségével létrejöttének igazolásával is foglalkozik. A színház esetében sincs másként, ez a jelenségcsoport jól kimutatható történetében, az alternatív színházak pedig, épp a színháziság megkérdőjelezésével, még erősebben irányítják a figyelmet a tevékenységek céljainak és eszközeinek kérdésére. Így amikor fesztivált rendeznek nekik, néhány napra e gondolatkör, a célok, okok, és bizonyos értelemben, közvetve, a hasznosság és indokoltság gondolatköre jut szinte kizárólagos jelleggel szóhoz.

Itt folytatódik »