Apertúra Magazin

Visszatartás. Ezt a szót lehet hallani nyár eleje óta, a júniusi döntésekhez kötött pályázatok pénzeinek váratlanul beállt deffektusa, önkorlátozása, székrekedése kapcsán. Nem olyan meglepő, hogy az, hogy fent „ráültek” a pénzekre mint a WC-ülőkére, leginkább azoknál a pályázóknál borította ki a bilit, akik a várakozás e hónapjaiban élik életüket: a nyári fesztiválok fellépőinél és szervezőinél.

Itt folytatódik »

A Cannibal Holocaust a sokkolás művészetének (ha ezt ugyan nevezhetjük annak) kiemelkedő darabja, mely a brutalitást a dokumentarista eszközhasználattal párosítva tárja elénk megdöbbentő jeleneteit. A valósághűségre való törekvés igen sikeresnek mondható, hiszen az állatok legyilkolását, nemi erőszakot, csonkításokat bemutató film rendezőjét pár nappal az 1980-as premier után emberölés vádjával letartóztatták, és csak akkor helyezték szabadlábra, mikor a „lemészárolt” színészgárda tagjai épen és egészségesen előkerültek. A több országban is évekre betiltott film ugyanis olyan átgondolt rendszerben kamatoztatja a dokumentarista stílust és a nézőkre ontott sokk-dramaturgiát, hogy minden fikciós elem ellenére úgy érezhetjük: a vásznon tényleg a saját vérében vonagló, nyüszítő valóságot látjuk.

Itt folytatódik »

A Zsigmond Király Főiskola ez év őszén (szeptember 22-24) az NKA támogatásával három napos filmvetítést és nemzetközi konferenciát rendez “Az új magyar dokumentumfilm és a dokumentumfilm elméletei” címmel. A konferenciára olyan előadásokat várunk, amelyek vagy a dokumentumfilm elmélet valamely új problémáját tárgyalják, vagy az utóbbi tizenöt év egy vagy több magyar dokumentumfilmjét elméleti szempontból értelmezik és elemzik.

Itt folytatódik »

Dokumentumfilmet készíteni látszólag könnyebb és unalmasabb dolog a játékfilmnél, ám hogy ez a valóságban koránt sincs így, arról a Dialëktus Fesztivál filmjein keresztül is megbizonyosodhattunk. A fesztivál versenyprogramjában láthattunk észak-koreai turistautat, alaszkai Kis Norvégia Fesztivált, asztaltáncoltatást, mágikus erejű olasz szigetet, biogazdálkodást folytató detroiti kismamákat, böllérversenyt, megtudhattuk, hogyan készült a mérgezett kenyér az SS katonáknak, miként lehet eltakarni egy panellakásban a vízóra-leolvasót, miként zajlanak a vesztfáliai hindu bevándorlók vallási szertartásai, betekintést nyerhettünk a bagyéli pigmeusok, a latin-amerikai rodeósok, a hebroni palesztinok mindennapjaiba… a sort még hosszú oldalakon keresztül folytathatnám. A fesztivál meggyőzhetett bárkit arról, hogy dokumentumfilmeket nemcsak kell, hanem szükséges is készíteni, hogy általuk árnyaltabb képet kapjunk a minket körülvevő világról.

Itt folytatódik »