Apertúra Magazin

A Szegedi Reök-palotában, a Regionális Összművészeti Központban februárban nagyszabású Andy Warhol-kiállítás nyílt. Kicsodának is tartsuk Andy Warholt, és miért jó nekünk, hogy Szegeden megtekinthetjük a műveiből készült válogatást? Az aktuális kiállítás szórólapja szerint Warhol a pop-art kultuszfigurája.A közönséget megosztja: van, aki a hirdetések formavilágát újszerűen felhasználó zseninek tartja, mások reklámszakemberi múltját domborítva a „ketchupos üvegek dizájner hősét” sajnálják le benne. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nem csak jól ismert és nagy hatású figuráról van szó, de maga a kiállítás is jelentős esemény szegedi és magyarországi viszonylatban egyaránt. Mint a szórólapon is olvashatjuk: „ilyen nagyszabású Warhol-gyűjtemény még soha nem szerepelt magyarországi kiállítóházban”.

warholizált trafóház

Itt folytatódik »

Puskás Ferenc alakja rendkívül fontos szerepet játszik a magyar kulturális identitás kialakulásában. Ezt az alakot olyan aktusokkal hozzuk létre, mint a gigantikus temetési szertartás volt Puskás halála után, könyvek kiadása (pl. Szöllősi György: Puskás. Ringier, 2006.), illetve a most elkészült dokumentumfilm Puskás Hungary címmel. Ebben a kritikában apró technikai fogásokról szeretnék írni, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a dokumentumfilm Puskás alakját megrajzolhassa. Érdemes azonban előbb tágabb kontextusba is helyezni a művet.

Itt folytatódik »

Mmmúzeum! – Marketingből jeles, a kiállítás tárgya legálisan megsemmisíthető Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy múzeum? Kerámiakorsók, faragott kődarabok, elvásott-kiásott használati tárgyak, régi fegyverek? Esetleg antik bútorok, gobelinek, festmények, szobrok, telt női aktok vagy modern és megfejthetetlen… izék? Csendes, komoly helyek, hosszú ácsorgások, kordonok, üvegtárolók? Unalom?

Vagy már megcsapott a múzeumokba is betörő új idők szele és átélted, hogy a kiállítás nyitható és csukható, (ki)hall(gat)ható, megleshető, mozgó és tapintható?… Vagy éppenséggel ehető?

Édes kiállítási tárgy

Itt folytatódik »

Április 2-ától látható a magyar mozikban a Berlin Calling című német film (rendezte Hannes Stöhr). Ahogy az alcím – Sex, Drogs & Electro Beats – is utal rá, a történet főhőse egy sztár DJ, akit életmódja komoly problémákba sodor – ezért azonban még nem lenne érdemes beülni a moziba.

Itt folytatódik »

Kirill Szerebrennyikov legújabb nagyjátékfilmje a fagyos orosz sztyeppék kietlen vidékére kalauzolja el a nézőt, ahol egy modern nő kálváriájának szemtanújaként részeseivé válhatunk egy több síkon történő identitáskeresés drámájának. A Téli utazás egy megrázó és misztikus „road movie” egy lélek otthonra találásáról.

Itt folytatódik »

Kétfajta vonat szokott elindulni a Bergen-Belsen-i náci ún. átszállótábor állomásáról: a marhavagonok Auschwitzba tartottak, a harmadosztályú kocsikba pedig azok kerültek, akiket különböző okokból szabadon bocsátottak. Harun Farocki német kísérleti dokumentumfilmes Haladék című filmjében faggatja az ott készült felvételeket, silabizálja a bőröndökre írt neveket, a vagonokra firkált számokat. A történet azonban őt nem érdekli, nem kérdez rá arra, hogy kik hogyan jutottak oda, miért kerültek egyesek egyik típusú, mások a másik fajta szállítmányba. A filmmel két héttel ezelőtt találkoztam a Kinóban, ahol két este Farocki négy filmjét vetítették le, vasárnap a Titanic fesztiválon azonban váratlanul fény derült az események hátterére is.

Haladék

Itt folytatódik »