„Amikor a moziban egy nő szemüveget visel, az általában nem a látás hiányát jelenti, hanem aktív nézést, vagy még egyszerűbben csak a tényt, hogy lát, és nem ő az, akit látnak. Az intellektuális nő néz és analizál, és mivel a tekintetet bitorolja, fenyegetést jelent a reprezentáció egészére nézve.”[1] – jegyzi meg Mary Ann Doane Film és maszk. A női néző elmélete című tanulmányában arra a jelenségre reflektálva, hogy mi történik, ha egy nő a filmvásznon szemüveget visel: a férfiak számára nem képes a vágy tárgyát képezni, mert egy a „látás nemességét” szimbolizáló protézist visel. Egy olyan eszközt, a szemüveget, amely képessé teszi a nőt arra, hogy a látó, a nézés aktusának aktív – általában a férfi által birtokolt – nézői pozíciójába helyezkedjen. Ez megrémíti a férfit, s így a szemüveget viselő nő fenyegetést jelent számára, amit valamilyen módon (a tanulmány szerint akár büntetéssel vagy halállal) ki kell iktatni. A következőkben azt igyekszem bemutatni kortárs filmes és tömegmédiából vett példákon keresztül, hogy ez a protézis mára új státusszal bír, és – a fentebb írtakkal ellentétben – már-már fétissé, vágykeltő tárggyá vált, sőt – akár a maszkviselés értelmében vett – nőiesség egyik jelölési módja lett.

Szemüveg mint fétis

A Doane-tanulmányból kiemelt részlet, mely a filmvásznon szerepeltetett szemüveg fenyegető voltát hangsúlyozza, mára (több, mint harminc évvel a tanulmány megjelenése után) újraértelmezésre érett, hisz napjainkra ez az eszköz kimondva-kimondatlanul egy szexualizált tárgy lett. Viszonylag egyszerűen levezethető, hogy hogyan is válhatott ez a protézis a vágy tárgyává az elmúlt évtizedek során.

Dolce and Gabbana szemüvegreklám 2012. ősz

Dolce and Gabbana szemüvegreklám 2012. ősz

Freud a fetisizmust tárgyaló esszéjében jegyzi meg, hogy a fétis nem más, mint egy péniszpótlék, az anya péniszének helyettesítője, valamint, hogy gyakran „a hiányolt női fallosz pótlékául olyan szervek vagy tárgyak fognak szolgálni, amelyek más esetekben is szimbólumként helyettesítik a péniszt”[2]. Ez a tárgy, a szemüveg (ahogy Doane szavaiból is kiderül) a filmvásznon egy fallikus, péniszpótló eszközként működik. Csak idő kérdése volt, hogy mikor kezd a férfi számára a fallikus nőt előállító eszköz fétisként, a nő kasztrált állapotának tagadásaként működni.

Úgy vélem, ez a változás napjainkra végbement: a nőt a tekintet birtokosává avanzsáló eszköz falloszpótló tulajdonságánál fogva az évek alatt átalakult, s önmaga is fétisként kezdett működni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a tömegmédiában megjelenő szemüvegreklámok, amelyek úgy állítják be ezt a kelléket/protézist, mint egy vonzó és szexis tárgyat. A terméket magára öltő az által válik kívánatossá, hogy viseli ezt az eszközt. A szemüveges alak már nem félelmet vált ki a (férfi) nézőjéből, hanem fenntartva a kasztrációs szorongás feletti diadal emlékét, olyanná formálja a nőt, hogy szexuális célpontként elviselhetővé, kívánatossá váljon.[3] A reklám pedig ez által azt sugallja, hogyha megvesszük ezt a terméket, a szemüveget, a másik nem számára ellenállhatatlanok leszünk.

Eva Mendes Vogue szemüvegreklám 2014. tél

Eva Mendes Vogue szemüvegreklám 2014. tél

A protézis szexuális vágyfokozásként működésének másik ékes példája a szemüveget viselő lány(oka)t középpontba állító pornófilm. A pornófilm, a különböző szexuális fantáziák képernyőn vagy filmvásznon történő megjelenítése, a fétisekre és azok látványának kiélésére is külön iparágat épít. A „szemüveges pornó” készítői pedig valószínűleg erre az aspektusra, a szemüveg fétisként való működésére alapoznak.

Az internetes pornóoldalakon tömegesen találni szemüveges nőalakokat szerepeltető filmeket. Sőt a „glasses” [szemüvegesek] mint címke is megjelent, de más témamegjelölésekkel együtt is szerepel: „glasses teen” [tini szemüvegesek], „glasses blowjob” [szemüveges felláció] vagy „milf glasses” [dögös szemüveges anyukák]. Az, hogy a „glasses” mint a fallikus eszközt viselő nő fétisére és a szemüveg fétisére épülő pornófilm megjelölése együtt jár más, már befutott, önálló műfajjá alakult címkékkel, arra enged következtetni, hogy fennáll a lehetősége annak, hogy egy bizonyos idő múlva a szemüveges pornó esetében is végbemenjen a főnevesedés folyamata, s jelzőből egy külön műfaj megjelölésévé váljon.

Pornstars wear glasses

Pornstars wear glasses

Azáltal, hogy a szemüveg képes fétisként működni, vágyfokozó dologgá válik, ezzel viselőjét is, a nőt, vágytárggyá, a tekintet tárgyává képes „emelni”. Ennek megfelelően át kell értékelnünk Doane megállapítását, miszerint a szemüveges nő nem képes a vágy tárgyaként működni. A szemüveg ugyanis az itt vázolt kontextusban új státuszt kapott.

Nőiség-jelölő protézis

A szemüveg fétisként működése mellett az elmúlt évtizedekben ehhez a protézishez hozzátapadt még egy funkció: immár nemcsak fetisizált tárgy, hanem a nőiség jelölője is. Ez az aspektus, csakúgy, mint az előző, látszólagos ellentmondásban áll a Doane által leírt, fallikus félelmet keltő funkcióval, de valójában pont abból eredően jutunk el a nőiséghez tapadás folyamatához. Előre le szeretném szögezni, hogy a következő felvetés csak egy gondolatkísérlet (melyhez ellenérveket is sorolhatnánk), mindenesetre véleményem szerint a szemüveg jelenségének létezik ilyen aspektusa is.

Doane tanulmányában a nőiség mibenlétét maszkviselésként definiálja, s nem állít fel a kettő között éles határt, sokkal inkább csak megfeleltetést. A maszk felvétele egyfajta kompenzáció az ellen a tény ellen, hogy a nő azért, hogy látványként konstruálja meg magát, képes önnön nemiségétől eltávolodva felvenni a férfi pozícióját. A nőiség felvétele pedig ennek a folyamatnak a feloldója, a nő a maszkot felöltve újra a látvány, a vágy tárgyaként képes funkcionálni.[4] Ha ebből a szemszögből tekintünk a szemüvegre és Doane „szemüveg-meghatározására” támaszkodunk, akkor a protézis a transzvesztizmus eszköze lesz, ami megteremti a nő aktív – voyeur pozícióba helyezkedését.

Ám, ha a protézis ilyen funkcióját a férfiak esetében vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy ez ott is egyfajta transzvesztita átalakulás jelleget ölt. Ha a nő csak a kasztrációval összefüggésben tud létezni[5], s nem jelent többet egy kasztrált testnél (ahogy azt Freud állítja), akkor ahhoz, hogy a férfi pozíciójába léphessen, szüksége van egy fallikus jelölőre, jelen esetben a szemüvegre. Viszont, ha egy férfi szemüveget visel, az azt a tényt hordozza magában, hogy nincs teljesen felvértezve a látás, az aktív nézői pozícióba helyezkedés képességével. Neki is, akárcsak egy nőnek, szüksége van erre a protézisre, tehát a szemüveg megjelenése a férfi arcán annak a „gyengébb nemhez”, a kasztrált testhez való közelségére, illetve önnön kasztráltságára utal, hiszen szemüveg nélkül nincs elég potenciálja a látás birtoklójává válni. Így válik a szemüveg a nőiesség megtestesítőjévé a férfiak esetében.

Az ilyen szemüveg általi átalakulásra kitűnő példa a Kaméleon (Goda Krisztina, 2008) című film Gáborja (Nagy Ervin), aki meg akar hódítani egy saját neméhez vonzódó ortopédorvost (Kulka János), hogy elérje célját, vagyis rávegye az orvost egy műtét elvégzésére. Ennek érdekében egy kisebb transzvesztita átalakuláson megy keresztül, s az utolsó simítás, melyet elvégez, hogy nőiessé váljon az arca, a szemüveg felhelyezése lesz. Ez által azt sugallhatja a meghódítani kívánt partnernek, hogy ő a „gyengébb”, a kiszolgáltatott, a homoszexuális pár feminin tagja. Arca jól érzékelhetően kap egy kellemes, lágy, női jelleget, amint felveszi a szemüveget.

Kaméleon, Nagy Ervin

Kaméleon, Nagy Ervin

A fentiekben a szemüveg mint protézis két aspektusát, a fétisként való működést és a szemüveg általi nőiség-megidézést mutattam be Mary Ann Doane tanulmányára támaszkodva, kifejtve ellenvéleményemet a jelenséggel kapcsolatban. Ha állításaim nem is minden téren igazolódnak be (lásd például a férfi szemüvegviselés elnőiesítő hatását), s egyetemes érvényűnek sem tekinthetők, de mindenképpen érdemes ebből a szemszögből is végiggondolni a tartozék ilyen működéseit, hiszen a Doane-tanulmány első megjelenése (1982) óta a szemüveg filmes és médiareprezentációiban funkcióváltás figyelhető meg.

Felhasznált szakirodalom:

Doane, Mary Ann: Film és maszk. A női néző elmélete. Ford. Jakab Enikő. Metropolis, URL: http://metropolis.org.hu/?pid=16&aid=114 (2014.12.09.)

Freud, Sigmund: Ösztönök és ösztönsorsok. Ford. Berényi Gábor, Májay Péter, Szalai István. Budapest, Filum Kiadó, 1997. 155.

Mulvey, Laura: A vizuális élvezet és az elbeszélő film. Ford. Juhász Veronika. Metropolis, URL: http://metropolis.org.hu/?aid=118&pid=16 (2014.12.09.)


[1] Doane, Mary Ann: Film és maszk. A női néző elmélete. Ford.  Jakab Enikő. Metropolis, URL: http://metropolis.org.hu/?pid=16&aid=114  (2014.12.09.)

[2] Freud, Sigmund: Ösztönök és ösztönsorsok. Ford. Berényi Gábor, Májay Péter, Szalai István. Budapest, Filum Kiadó, 1997. 155.

[3] Freud: i. m. uo.

[4] Doane: i. m.

[5] Vö.:Mulvey, Laura: A vizuális élvezet és az elbeszélő film. Ford. Juhász Veronika. Metropolis, URL: http://metropolis.org.hu/?aid=118&pid=16  (2014.12.09.)

Hozzászólások

hozzászólás