Hússzaggal megtöltött terem a másodikon, teremtményeit az asztalán kiállító mad scientist, latex, súlyzók, képzelt vagy képzeletlen füst, vonósok nyújtanak basszusra nehezedve, lábbelikből főzött ételek, irodalomba kényszerített termékleírások, modelleknek álcázott írók, képzőművészek. És divatelmélet. De mindenekelőtt cipők. A Hybrid Factory Project bevonult a Budapest belvárosában található Művelődési Szintbe (MÜSZI), hogy egy estére összevarrjon minket működésének főbb pontjaival, de a hátborzongató öltéseket kellően lazára hagyta ahhoz, hogy ránk foghassa: szabad akaratunkból nem bújtunk ki belőlük.

906899_603941062989025_955619161_o

A Yoronna – Hybrid Factory Project: Cipők a második emeletről elnevezésű megmozdulás több művészeti ágat is magába foglalt. Szervezőinek célkitűzése nem csak az volt, hogy egymás mellé dobálják, azonos terembe zsúfolják vagy párhuzamosan bemutassák a design, az irodalom, a zene és a képzőművészet egy-egy szeletét, és esetleg hidat képezzenek közöttük, hanem elsősorban az, hogy megteremtsék a lehető legnagyobb mértékű együttgondolkodás feltételeit. Ez a fúzió – vagy, ahogy a projekt neve is jelzi: hibrid – a cipő motívuma köré szerveződött. A vizuális alkatú emberek el is képzelhetik, ahogyan a résztvevő tagok agyai valamilyen vezetékeken keresztül összekapcsolódnak, vagy oldalt felnyitott koponyáikkal érintkeznek és összeolvadnak egy hibrid testté. A képzőművészeti kiállításból, divatbemutatóból, divatelméleti minielőadásból, irodalmi felolvasásból és koncertből álló est magába fonta a horrorfilmek stílusjegyeit és a gasztronómiát is, és tudatosan száműzte a hierarchikus rendet, ami a hagyományos felolvasóesteken a szövegek és az aláfestő zene között megszokottan fennáll.

1493397_603941346322330_603368252_o

A MÜSZI vendégei december 12-én este léphettek be a műtő, laboratórium, kifutó, galéria, próbaterem és nappali elemeiből összehegesztett ideiglenes és igen bizonytalan atmoszférájú terembe, amihez az eredeti fekete falak és tükrök roppant biztos alapot szolgáltattak. Gyurkovics Róna cipőtervező munkája köré Sirbik Attila teremtett projektet, kiegészülve Sütő Anna tipográfiai, Fenyvesi Orsolya, Áfra János, Bartók Imre, Karafiáth Orsolya és Simon Márton irodalmi, Verebics Ágnes, Kozma Andrea és Szőllősi Géza képzőművészeti, Bach Máté fotográfiai, Hermann Veronika divatelméleti, valamint Antal Attila, Brestyánszki Bernadett és Brestyánszki Dína zenei alkotásával. Az arculatot Stark Attila tervezte. A művészek modellekként is feltűntek az esten, sőt, az előzetes munka során a cipőtervezővel kölcsönösen inspirálták egymást: a képzőművészek és irodalmárok munkásságai ihlették a cipőket, a cipők pedig az esten elhangzott szövegeket. Így állt össze a Hybrid Factory Projekt szövete. A helyszínválasztás is szerencsésen illeszkedett a koncepcióba, a MÜSZI filozófiájához, tevékenységéhez kiválóan illett az összetett esemény, hiszen a Művelődési Szint is egy komplex kulturális és civil közösségi tér, sokrétű, mégis összetartó egység, mely a hazai és a nemzetközi nyilvános művészeti és társadalmi programoknak, valamint a zárt ajtók mögött zajló műhelymunkáknak egyaránt helyet biztosít.

1492185_603941612988970_2144695123_o

Hermann Veronika pár perces, szakszavakkal teletűzdelt és komolynak ható divatelméleti alapozójában a divat társadalmi megítélésének változásairól beszélt, ami kellőképp tömény és informatív volt azok számára is, akik nem jártasak a divat történetében. Aztán egyre erősödő fúziós zene és a show következett: fekete függöny mögül lépett elő Bartók Imre, lábán a Rat’s Era fantázianévvel illetett cipő. Kétszer végigsétált a padlón fekete sávval jelölt catwalkon, majd leült egy nappalit idéző fotelbe, lábait az asztalon keresztbe téve felolvasta a cipő irodalmi igényű típusleírását, majd még egy cipővillantás és vissza a függöny mögé. Ez volt az író-modellek koreográfiája. A Wig, Ax, Ghost Dog, Rhizome nevű, egyedi tervezésű cipőket Karafiáth Orsolya rutinos, Simon Márton titokban a padlót megrepesztő, Fenyvesi Orsolya bájosan surranó és Áfra János elegáns léptei által ismerhettük meg. Az asztalra feldobott lábakon jobban meg tudtuk figyelni a cipőket, a 45 fokos szögben leültetett modelleket a félkörben elhelyezkedő közönség alaposan szemügyre vehette. A zenei kiegészítés túlnyomó részben erősített egy-egy hatáson, a vonósok éles metszőkésként vágtak az események egyenletes mozgásába.

A képzőművészek cipőit Karafiáth, Áfra és Bartók mutatta be. Az elhangzott ajánlók közül kettőt Bartók Imre írt, ebből az egyiket Karafiáth olvasta fel: a Szöllősi Gézán látható cipőt dicsérte, ami Hasfelmetsző Jack cipőjének pontos mása volt. A londoni sorozatgyilkos nevének említése után nem is kérdéses a hússzobrok, a horrorfilmekből kölcsönvett zene és a hátborzongató megvilágítások összjátékának miértje.

1490579_603940786322386_603130335_o

A hibrid motívum minden momentumban erős hangsúlyt kapott, így a kisprózák is olyan sorokkal hívták fel a figyelmet a forma-, anyag-, szín- és funkciókeveredésekre, mint: „Egy alligátor masnival a nyakában. Egyszerre könnyed és végzetes. Szürke cipő, de szinte saját fényei vannak, vagy legalábbis sajátos fénytörései” (Hybrid, Áfra János); vagy „A fekete bőrből készült, fém patentokkal díszített Ghost Dog mindazoknak ajánlható, akik gondoltak már kora estéken a fagyban gubbasztó madarakra, vagy verőfényes, nyári napokon a halálra” (Ghost Dog, Simon Márton); „A könnyed, tavaszi félcipő belseje árnyékos boncasztal” (Split, Bartók Imre); „Zártság és nyitottság áll itt szemben egymással, és egészíti ugyanakkor ki egymást: a lélek sikolya feszül neki az örökké hallgatag kozmosz ponyvájának” (Rat’s Era, Bartók Imre).

Evidens, hogy a hibrid a művészeti ágak kereszteződéséből létrejött végeredmény. De ez az egyes elemek szintjére bontva is tetten érhető. A cipő mint használati tárgy, mint képzőművészeti alkotás, alapanyag, múzsa, a személyiség esszenciája tűnt fel az esten, az írók pedig mint modellek, alkotók, múzsák és birtokló teremtők – akárcsak a képzőművészek. Így kristályosodtak ki azok az asszociációs lehetőségek, amelyeket a cipők, kisprózák vagy festmények és azok kölcsönhatásai rejtettek.

Szöllősi Géza megidézte a horrorfilmekben felbukkanó őrült tudós karakterét – az est folyamán gumikesztyűben vagdalt, szabdalt, épített, pusztított és teremtett újjá a háttérben.

1524315_603940799655718_1752620495_o

Papírból, hétköznapi tárgyakból (legófigurából, művirágból, babákból, fényképekből), állati húsból, szövetből elvett és rekontextualizált elemekből álló szobrait egyszerű kollázstechnika jellemezte, mellyel morbid, enyhén space-es hatást ért el. Vizuálisan kijátszotta a szexualitás lapját is, felnagyított női nemi szervet mintázott, egy maszkot ábrázolt orális szex közben, ami megdöbbentő, elidegenítő, undorító és vonzó is volt egyben. Rettenetesen gyönyörű hibrid lényeket hívott életre, például húsba tekert Barbie babát vagy húsból összevarrt cipőt. Műanyag, szövet, papír és állati szervek érintkeztek és épültek szörnyszerű lényekké.

1496427_603941156322349_670031967_o

Kozma Andrea cipőételei a húst úgy zárták ki a projektből, hogy cipővel helyettesítették. Paprikával és zöldfűszerekkel, fokhagymával, répával tálalt cipőkompozíciói keresztezték a gasztronómia, a cipőkészítés és az installáció művészeti formáját – ő is a teremtő pozíciójába emelkedett egy mindennapinak titulált tevékenység meglepő módosításával. Tányérjaiba  szokatlan formák kerültek, a konyhaművészet kifordult önmagából, elidegenített elemei pedig kiállítási tárgyakká váltak – amikor az est végén ehető cipőtalppal kínáltak bennünket, úgy érezhettük magunkat, mintha egy múzeumban kiállított Rubens-festménybe készültünk volna beleharapni.

1498906_603941459655652_6776580_o

Az est folyamán végig a titkos leselkedő szerepébe kényszerítették a közönséget a performance résztvevői, de időről időre, mire megszoktuk, és élvezni kezdtük, félresikerült valami – beakadt vagy elveszett egy mikrofon, új zenei alapot kellett betenni a laptopon, lemaradt egy fény, stb. A felénk tett gesztussal ilyenkor tervezetlenül és akaratlanul kizökkentettek a pozíciónkból, pár percre komolyságát vesztette a kapcsolat, lelepleződött a kölcsönösen titokban tartott játékszabály. Talán tényleg jobb lett volna az ajtó résén belesni a Factory működésébe, vagy a terem sarkába felszerelt biztonsági kamera felvételeit nézni vissza.

977460_603941382988993_320208203_o

Az anyagtársítások, az egyedi tervezés, a különböző művészeti ágak egy eseményen való felvonultatása, kölcsönhatások és kapcsolódási pontok kiemelése nem újdonság a mai reprezentációs gyakorlatokban. A Hybrid Factory Project azzal, hogy a cipőkészítést, a divatbemutatót, a gasztronómiát, a zenét, a képzőművészetet, a horror műfaját és az irodalmat egymáshoz forrasztotta és együtt lélegeztette, valóban formabontó estet hozott létre, és bár néha megingott az előadás magabiztossága, a célját elérte.

Fotók: Bach Máté

Hozzászólások

hozzászólás

Szerző

1991-ben születtem, azóta egy csomó vizualitással kapcsolatos gyakorlati és elméleti dolgot tanultam már (festészet, design, animációkészítés stb.), most épp az SZTE-BTK Vizuális kultúratudomány mesterszakán teszem ezt. Leginkább mégis költő vagyok, 2012 óta rendszeresen publikálok országos irodalmi lapokban.